Nálam miért ilyen más az alvásparalízis?

Kezdjük ott, hogy nekem oldalt fekve, sőt még hason is előjön... Bár ez a mostani eset háton fekve történt. De életem eddigi legdurvább esete volt... Sokkal tovább is tartott, mint az eddigi paralíziseim.

A másik, hogy én soha nem látok semmiféle lényeket, és nem is nehezedik semmi a mellkasomra, hangokat sem hallok.

A mai hajnalban történt esetnél fekszem háton ugye, nem bírok mozdulni már kitudja mennyi ideje, de az egyik lábam kb térdből teljesen tudtam mozgatni, és a fejem is tudtam egy kicsit, de még ez sem szedett ki az állapotból jó ideig... Próbáltam minél erősebben nyöszörögni is (ilyenkor vajon amúgy milyen lehet az ember kívülről? mert ha látszik valami, eskü fogadok egy őrt magam mellé, aki ilyenkor felráz...), mert a beszéd sem megy ilyenkor, de csak maradt tovább az állapot. Eddig is halálfélelmem volt minden alkalommal, hogy örökre így maradok, de ez volt eddig a legrémisztőbb... NAGYON félek ilyenkor, pedig azt olvasom mindenhol, hogy nem veszélyes, de akkor is rettegek... :(

Ráadásul ami ezután történt... mintha lecsúsztam vagy lehúztak volna az ágyról (de ugye nálam senki nincs jelen ilyenkor). Csak azt láttam, hogy fekszem hanyatt a földön, és a forgószék háttámláját látom, aztán a csillárt, ami épp az arcomba zuhan...

Ekkor újra az ágyon találtam magam, de még egy jó darabig nem bírtam megmozdulni, se felébredni, csak hatalmas erőlködések árán, nagy nehezen... addig csak feküdtem nagyon hosszú percekig(?), mint egy saját testébe bebörtönzött báb... ez történt hajnali 4-kor, azóta semmit nem aludtam, pedig engem aztán legalább 11-ig ki sem lehet szedni az ágyból...