Aki mentálisan beteg, mennyire bújik a betegsége mögé akár tudatosan, akár tudatalatt? Ez mennyire káros?

Depressziós embereknél találkoztam ilyesmivel, más mentális betegnél nem igazán.

Sokan hasznàljàk pajzsként.

Sose volt mentális betegségem (vagy csak nem diagnosztizálták, ki tudja). Mivel fogalmam sincs, milyen érzés lehet és mennyire megnehezítheti a mindennapi életet egy ilyen betegség, ezért úgy érzem, nem az én tisztem megítélni, kinek mennyire van joga ezt kifogásként használni. És úgy gondolom, másoknak sem kellene, akiknek ebben nincs személyes tapasztalatuk.

Nem használják pajzsként, mentális betegként sajnos tényleg minden nehezebb. Tudom, mert nem egész életemben voltam az.

Amennyiben gyógyszeres kezelést is kap, akkor hajlamos inkább a gyógyszerekre bízni a megoldást, mint maga cselekedni (másként).