Ma reggel az élet teljesen a padlóhoz vágott. Hogyan álljak fel? A többi lent.
Ma reggel történt egy dolog ami teljesen a padlóhoz vágott...
Pedig már minden nagyon jól alakult és egy teljesen jól működött és minden úgy alakult ahogy szerettem volna, de most az élet próbára tett.
A dolog ami történt azt nem mondanám el mert nem értenétek meg hogy miért görcsölök ezen mert nincs benne semmi...
De nagyon tarkón vágott engemet ez a dolog lelkileg.
Csak annyit mondok hogy nem haláleset és nem is szakítás.
Már az ájulás és a hányinger kerülget és ez a dolog egy nagy lavinát indított el a lelkemben.
Egyszerűen a sarokban teljesen magam alatt vagyok és nem tudok felállni ebből a lelki helyzetből.
Pedig én felakarok állni, de nem tudok felállni
Örülnék bíztató zenéknek vagy idézeteket.
Egyszerűen elkezdett a jellemem teljesen megváltozni és mindent más szemszögből látok már.
De én akkor is fel akarok állni ebből a lelki helyzetből.
Nem tudom hogy mi tévő legyek vagy merre forduljak.
Csak görcsölök ezen a dolgon.
De hogyha most nem tudok felállni akkor ez így marad és nem tudok rajta változtatni...
Valahogyan fel kéne állnom.
De elvesztettem minden jókedvemet humoromat és büszkeségemet.
Próbára tett az élet de én teljesen a padlón vagyok és nem megy tovább lépni...
Kérem segítsen mert már nem tudom mi tévő legyek.
Nem nem vagyok érzékeny és sok visszautasítás, beszólást kaptam már és teljesen rendben volt utána minden.
És az idegeim is teljesen rendben vannak.
Szóval sok negatív reakciót kaptak már de simán túlléptem rajtuk és meg se éreztem. És sosem készültem még ki ennyire.
És nem az A bajom hogy ilyen szerencsétlenségek érnek hanem az hogy 3mas lett a szorgalmam pedig minden szorgalmi házi feladatot megcsinálok az órákon aktív vagyok és az átlagom 4,2.
Szóval ezt nagyon igazságtalannak tartom. Mert nem ennyinek kéne lennie. És egyszerűen bármennyire összeszedem magamat nem tudok ezen változtatni egyszerűen nem tudok túlnőni ezen a problémán.
És az iskolapszichológus hoz miért kéne mennem? Nincs semmi mondani valóm neki? És nem tud ebben segíteni.
És a szüleim tudják és ők se értik hogy hogy. És a tanárok azt hiszik hogy falaznak nekem vagy nekik is hazudok. Pedig sosem hazudnék ilyen dologban. És a van olyan amit a szüleim is pontosan láttak és át látták a helyzetet és nagy valószínűséggel tanár volt a hibás és mégse hitte el a tanár hogy nem én voltam a hibás.
És most teljesen magam alatt vagyok ez a szorgalom jegy miatt. És nem tudom hogy hogy kéne ezen túllépnem mert egyszerűen nem megy. Mindig eszembe jut és újra és újra elkeserít.
Én nem akarom bírálni az oktatást, nem is értek hozzá, csak éreztem végig a hiányosságait.
Éreztem H a 30 fős osztályos tanítás totál káros - nyilván kevés a tanár stb.
A szorgalom rendkívül relatív fogalom. Engem rossz szorgalmunak tartottak mert az elején rosszabb jegyeim voltak, mert talán még érett sem voltam igazán... Pedig amögött a siralmas szorgalom jegyem mögött rendkívül sok erőfeszítés volt. Ez sokszor bántott.
Nálunk csak az kapott 5-t szorgalombol, aki majdnem kitűnő volt, amit artalmasnak találok. Nem voltam kémiából egy jó tanuló, kifogott velem mindig, mégis rengeteget tanultam és csak 3-t sikerült elérnem... :/ aktív voltam órán, kérdeztem és a szorgalmamat a kémia tanár 3-ra értékelte...
Középiskolában viszont 4,8 atlagom volt, ott már 5 volt a szorgalmam és ez bántott. Tudod miért? Nem voltam túl szorgalmas, csak megtanultam tanulni. Feleannyi szorgalmam nem volt, mint azelőtt.
Bántott, hogy volt olyan osztálytársam, aki nagyon nagyon nehéz körülmények között élt, rossz jegyekkel, de tanult (én is korrepetaltam) sokat, és rossz szorgalom jegyet kapott.
Pf nonszensz az egész.
Mondanám, hogy ne vedd magadra, de tudom, hogy magadra veszed, én is ebben a helyzetben voltam.
Azóta már lediplomaztam, kiváló minősítést kaptam a diplomamra (allamvizsga: gyakorlati/szóbeli/írásbeli mind 5, szakdolgozatom is a legjobbak között volt). Senki nem értékelte soha a szorgalmamat, azt viszont igen, ha logikusan kozelitettem meg problémákat és megfelelő kérdéseket tettem fel.
Fel a fejjel. :)
Jaj, kicsim, ez nem az a fajsúlyú probléma, amitől lepadlózik az ember.
Majd kérdezd meg magadtól 30 év múlva, mi volt az, amitől félresiklott az életed. Biztosan nem ez lesz az.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!