Van kezelhetetlen mentális betegség?
Akàrhány orvosnál jártam mindegyik más diagnózist írt (dependens személyiségzavar, dissziciális személyiségzavar, borderline személyiségzavar, szorongáos-depressziós zavar, bipoláris zavar, affektív zavar, paranoid zavar, adhd... sorolhatnám)
Létezik, hogy fogalmuk sincs mi van? Egyik országban forgalmazott gyógyszer sem hatásos. Hònapokig jól vagyok, ez azt jelenti, hogy alig érzek valamit, de legalább nem vagyok szaru. Majd jön minden ok nélkül az állandó feszültség, dühkitörések, halálvágy, kórház...
Ne írjatok kérlek olyat, hogy sportoljak, meg meditáljak meg hasonló. Ez nem az a szint.
válasza:Meglehetősen sok ilyen van, Kérdező, amivel mái napig nem tud mit kezdeni az orvostudomány. Mármint gyógyítani nem tudja. Ott van kapásból a demencia, amire mái napig nincs semmi gyógyír.
Hogy a te problémád micsoda, nem tudom megmondani, nem vagyok szakorvos :) erről a rengeteg diagnózisról kapásból az a humoros fogalmazás jut eszembe a "mellétalálós" orvos az "Én, reméljük, megúszom" c. könyvből (olasz elemisták dolgozatait gyűjtötte benne össze és adta ki egy olasz tanár, hihetetlen jó könyv).
válasza:Valójában a legtöbb mentális betegség gyógyíthatatlan. Pontosabban nem az orvosoktól vagy a gyógyszerektől gyógyul, hanem az embertől, az időtől, vagy sehogy.
A gyógyszeripar a második legnagyobb biznisz, ehhez készítettek betegséget. Sok magát orvosnak nevező a sötétben tapogatótózik, de valójában fogalmuk sincs. Rájuk nagyon igaz a mondás, hogy akinek csak egy kalapácsa van, az mindent szögnek néz. Konkrét példa: egy ember millió dologtól lehet szomorú, vagy feszült, sírós pl gyászol, kimerült, megbántották, stb. Egy pszichiáter szerint depressziós, pánikbeteg, stb. És rögtön tele is tömik pszichoaktív szerekkel, pedig lehet, h elég lenne neki egy kis időt adni, elfoglaltságot, vagy jó szót.
válasza:Sok mentális betegség mögött olyan kezdeti személyiségfejlődési hiányosságok állnak, amiket legfeljebb többéves terápiával lehet valamennyire behozni (ha be lehet), és/vagy megtanulni annyira kompenzálni rájuk, hogy élhető legyan az állapotod. (Nincs vézettségem e téren, de a fenti diagnózisok együttese szerintem ebbe az irányba mutat.) Ahogyan nem lehet gyógyszert írni arra, ha az ember szellemi fogyatékos vagy pszichopata, úgy a személyiségfejlődés (valamivel) enyhébb zavarait sem lehet gyógyszerrel kipótolni.
Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy reménytelen vagy, de itt nemcsak annyiról van szó, hogy van egy betegség, amit kezelni kéne.
Megtanultam valamilyen szinten kompenzálni, normálisnak lenni helyzetekben. Van párom, munkám. Valamiért nagyon megterhel, hogy ez egy szerep, folyamatosan mást kell mutatni, el kell látnom a feladataimat. Ami másnak természetes az nekem egy folyamatos harc, csak azért, hogy normálisnak tűnjek. Nem kezdhetek el ordítani a munkahelyemen, nem zárhatom magamra az ajtót, és nem verhetek szét mindent csak mert rámjött. Ez pedig folyamatos elfolytás. A párommal szemben nem tudom ezt ennyire elnyomni. Fizikális bántalmazás nincs mielőtt bárki félreèrti, de azt a lelki terrort sem akarom rányomni. Egyetlen működő dolog az, hogy tudatosítani próbálom benne, hogy nem róla szól, nem rá vagyok dühös, nem az ő hibája, hogy fel tudnék robbanni, és sajnálom, hogy egyik pillanatról a másikra elkezdek vele ordítani,segíteni ezen ő nem tud. El sem várom a segítségèt, a párom feladata ne az legyen, hogy a pszichológusomat játsza, ne azért legyen velem mert sajnál.
Azért szerencsére vannak viszonylag normàlis időszakok. Ilyenkor próbálok visszaadni valamennyit abból ami energiát kiszedek azokból akik körülöttem vannak. Barátaim nincsenek, az már belőlem venne ki túl sokat, nem tudnék további kapcsolatokat magamra vállalni. Szüleimmel sem tartok szoros kapcsolatot, inkább gondolják, hogy minden rendben van, sok év tehetetlenséget nyomtam már rájuk, nem akarok plussz egy teher lenni.
Gyógyszer nem segít, sport csak dühösebbé tesz, minden hobbim csak pár napig érdekel. Terápiára járok hetente.
válasza:Mintha magamat olvasnám. Utàlom már, hogy folyton színészi alakításokat kell előadjak, hogy legyen munkám, el tudjam végezni az okj képzést, stb.
Engem végül elekerülő és borderline személyiségzavarral diagnosztizáltak, de erre 9 évet vártam... Addig voltam én is minden, de legfőképp inkább nem adtak diagnózost, csak depresszió, ptsd-t.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!