Mennyire gyakori, hogy valaki szórakozásból vágja magát, vagy hasonlók?

Hidd el, ez sosem szórakozás. Bár, ha olyan felületen teszi ami látszik, akkor ez nonverbális üzenetnek is tekinthető. Én csak karcolom magam néha, olyan helyen ami nem látszik, de mivel félek a maradandó sérülésektől így mindig begyógyul mindegyik, mert felületi karcolások csak ezek és vérem is alig folyik. De olyankor legalább nem gondolok arra, hogy az életem mennyire elcsesztem és mennyire nincs kiút ebből. És hogy már sosem leszek boldog. És olyan dologra vágyom amit nem lehet megkapni. Egy olyan gyerekkorra ami nekem sosem volt és egy olyan apára aki nem bánt meg sérteget mindenért, hanem támogat.

De hát... ez már a múlt. Csak nem vagyok képes felnőni emiatt sosem.

Bocsánat a rinyálásért, csak szétfeszít belülről ez az érzés és le kellett írnom.

6.

Szerintem nekem már késő. Az én élethelyzetemben nem nagyon hiszek benne.

Persze azért még reménykedem kicsit, de ennyire rosszul még nem éreztem magam soha, mint jelenleg.