Pánibetegség miatt leszázalékolás?

Nem meghatározott szorongásom is van. Végülis ha nem pánikolok akkor szorongok. A szorongást legtöbbször semmi sem váltja ki hanem csak jelen van. Egyféle gyógyszert próbáltam eddig. Scippa 20 mg jelenleg is ezt szedem. Az orvosom azt mondta hogy nem tud értem már mást tenni. Feküdtem is bent pszichiátrián egy hétig ott mindenféle csoportokon vettem részt fény terápián kognitív terápián ott az orvosok jelenléte jó hatással volt rám mert ha orvost látok én megnyugszom. Sokféleképpen próbálták a gondolkozásmódomat is megváltoztatni de mondtam is az orvosomnak hogy nem azért van a roham mert nemis gondolok semmi rosszra mégis a semmiből elkezd verni a szivem lever a víz de közben a hideg ráz és halálfélelmem van elkezdem kapkodni a levegőt. Nagyon rossz így élni és a környezetem sem támogat. Szerintük ez nem betegség nemis vagyok beteg meg ilyenek. És ez miatt nagyon elveszettnek érzem magam. Hiába vannak orvosi papírjaim mintha tényleg megőrültem volna megpróbálják rám beszélni hogy nemis vagyok beteg. Abszurd. Nekem el fogadnom kellene magam ilyennek. Nem pedig saját magamban is kételkedni miattuk. Ha az ember nem kap semmi jót a környezetétől és beteg segítségre támogatásra lenne szüksége na az szörnyű. Egyedül szembenézni ezzel. Nem kívánom senkinek. Nem gondoltam arra soha hogy megölöm magam. De néha azt érzem már h jobb lenne ha nem élnék ilyen betegen. Mert csak egy elfogadhatatlan teher vagyok. Magamról sem vagyok képes így gondoskodni.

Köszönöm a válaszokat. Nagyon szeretnék meggyógyulni. Nem akarok ilyen maradni. Ha azt mondjátok ebből még viszonylag könnyebb kigyógyulni akkor megkell próbálnom több lehetőséget. Hajlandó vagyok újra befeküdni akár más pszichiátriára is más orvost keresni. Nem adom fel. A leszázalékolás már végső elkeseredésemben jutott eszembe mert valahol én nagyon félek tőle hogy ebből nincs kiút.