Letezik olyan nyugtato ami nem teszi tonkre az ember eletet? Csak rovid tavon szednem.

Szia, köszi a választ :-) Sokmindent probaltam: nervenpflege woridhoffenert szedek es minden este meditalok. Megbeszelem a problemaim a barataimmal es rendszeresen futok.

A problemam hogy rengeteget sajnalom magam. Brutalis hatterem volt mar kiskoromtol kezdve. Megvolt bennem a kepesseg es a szandek is hogy vigyem valamire,de nem ugy alakultak a dolgok. Millio traumam van ami kisert. Nincs kepzettsegem es sulyos egeszsegugyi problemaim is vannak. Bant hogy eselyem sem volt az eletben.

Kenyszeresen negativ gondolatokon jar az agyam. Nem tudok elaludni de ha megis akkor arra ebredek hogy uvolteni szeretnek.

Szeretnek konstruktivabb lenni de ehhez segitseg kell. Most viszont nincs itt ennek az ideje, ha most jol vegzem a munkam az hosszutavon segithet kimaszni a godorbol.

4-es: Köszönöm a biztatást. Jól esett, bár nem hiszem hogy egy ilyen rövid bejegyzés alapján meg lehet mondani alkalmas vagyok-e terápiára.

Eddig 2 pszichológusnál jártam. Az első szörnyülködött a történeteimen és a végén azt mondta nem tud segíteni mert bármibe bele kérdez mindig csak egy újabb trauma jön elő. Egyáltalán nem tűnt profinak. Még csak nem is javasolt semmit hogy hova forduljak ha ő nem tud segíteni. A második egy elismertebb kognitív pszichológus volt, hozzá sokat jártam de ő sem tudott segíteni. Nem voltam elégedett vele pl. mikor mondtam hogy sok energia italt iszom és altatót szedek kb. annyival elintézte a dolgot hogy mostmár felismertem a problémát tudok rajta változtatni. Hát nem tudtam mert a súlyos alvásproblémáim a betegségem és a túlhajszoltság miatt nagyon fáradékony voltam. Ez most csak egy nagyon felszínes példa mert mélyebb dolgokba nem szeretnék belemenni.

Mindkét szakember fizetős volt, méghozzá nem is olcsó. Most egy harmadikkal próbálkozom. Ő pszichiáter is. Nagyon jókat írtak róla, engem meggyőzött. Most sokkal jobban összeszedtem a gondolataimat. Sokat olvastam a terápiáról és tudom hogy miben van szükségem segítségre.

A gondolkodásomat nem érzem konstruktívnak. Tudom hogy mit kell tennem és meg is teszem mert van bennem élet ösztön. Persze pl. komoly krónikus egészségügyi problémák esetén sosem lehet tudni hogy elég-e ha mindent megteszek de azért érdemes próbálkozni.

Sajnos a ennek ellenére a gondolataim nagyrésze egyáltalán nem a problémáim megoldása körül forog. Inkább csak bánkódom a múlton és gyászolom az életem. Hiába vagyok tudatos ha érzelmileg már feladtam. Nem ismerek olyat aki hasonóan nehéz hátérrel rendelkezik mint én. Olyat sem akinek akkora kihívásokkal kellett szembenéznie már gyerekkorától mint nekem. Most a 26 éves vagyok. Eddig folyamatosan a jelen kihívásaival küzdöttem. Most hogy kicsit jobbra fordult a helyzetem elkezdtem végig gondolni az életem. Vagy 20 évnyi emlék ömlött rám amiket már rég elfelejtettem. Elfelejtettem hogy mik voltak régen a céljaim és mik voltam az akadályok. Ezek a gondolatok azok amik nem igazán segítik az előrejutást.

Ha az előre jutáson és a fejlődésen gondolkodnék ennyit az elképesztő mennyiségű alkotó energia lenne. Az lenne a jó ha nem csak az idő 5 szálakéban gondolkodnék a megoldásokon (akkor is erőltetnem kell és emiatt sokkal nehézgesebben jönnek az ötletek) hanem a maradék 95%-ban is, akkor is amikor nem tudotosan gondolkodom hanem elengedem magam.