Van egy betegségem, amitől szorongok, mit lehetne tenni?

A legfontosabb hogy ezt minél hamarabb kezeljed valahogy, mert úgy jársz mint én. Először csak enyhe tünetek vannak hogy semmihez sincs kedved, szomorú vagy egész nap, inkább otthon vagy mint emberek közt, stb. Később már az egészséged is rámehet, ahogyan nálam már elkezdődött.

Mindenképp legyen egy-két barátod, akiben megbízol, aki tud támogatni akkor is, mikor senki más nincs ott neked. Írhatnám, hogy próbáld elfogadni magad, de tapasztalatból tudom, hogy ez nem így működik.:D

Ha érdekel a történetem, hasonló mint neked, állandóan basztattak fizikailag, lelkileg a suliban, persze voltak jó napok is, ezekre próbálok visszaemlékezni, de azért megvannak bennem azok a sebek amiket a bántások okoztak. A mindennapokban nagyon szorongok olyan dolgoktól is, ami másoknak egyáltalán nem okoz semmi bajt (pl. hogy fizetni kell a pénztárnál). Emiatt még jobban utálom magam, ami miatt még jobban szorongok, gondolom érted hogy megy ez. Enyhe pánikbetegség is kialakult emiatt nálam.

Ezt kell elkerülni! Én mindig is féltem elmenni pszichológushoz, de ha elmentem volna régebben, akkor talán most nem tartanék itt. De bármi amitől úgy érzed boldogabbak a napjaid azt csináld mindenféleképp :) Sok sikert hozzá!

#3 vagyok. Hát nem túl részletes, mert nagyrészt ugyanaz történt minden nap, tantermi órákon tollal bökdöstek, csikiztek, kidobták az ablakon a sapkámat(mondjuk az szerencsére nem volt rendszeres), tesiórák előtt öltözőben lefogtak (pontosan tudták, hogy nem viselem valami jól), alig voltak barátaim, üresen teltek a napok.

A tanárokat ez cseppet sem érdekelte, plusz jó pár bántó, lenéző megjegyzést tett rám az osztályfőnök olyan dolgok miatt, amiről nem én tehettem. Emiatt nyilván az órákon se tudtam odafigyelni, itthon meg még kevésbé akartam az iskolával foglalkozni.

Azért nem olyan nehéz átmenni a tárgyakból (középsuliban 4 év alatt kb semmit se tanultam :D), inkább az a nehéz, hogy 4-5 eredményekkel menj át.