Asperger szindrómás fiatalok! Milyen a kapcsolatotok a szüleitekkel, osztálytársakkal stb. elfogadtak ahogy vagy?

Felnőttként kaptam diagnózist. Apám már nem él, anyám a mai napig nem hajlandó tudomásul venni a diagnózisom létezését, korábban se volt együttműködő semmilyen szintben, a vizsgálatban sem volt hajlandó részt venni (felnőttek diagnózisához kellenek olyan személyek, akik gyerekkorától fogva ismerik az illetőt, és ez általában szülő szokott lenni, ha még él), más, távolabbi rokonok segítségét kellett kérnem. Hárman vagyunk testvérek, kettőnknek gyerekkorunk óta vannak teljesen nyilvánvaló autisztikus tüneteink, de nem vitt el minket soha kivizsgálni annak ellenére se, hogy elvileg több pedagógus is javasolta anno. Én huszonévesen olyan élethelyzetbe kerültem egy munkahely kapcsán, hogy jobbnak láttam elvégeztetni a vizsgálatot. A tesómnak nincs diagnózisa, de öndiagnózis alapján ő is autistának tekinti magát.

Francokat. Ahol csak tudnak,ott szívatnak és jót röhögnek.