A gyűlölet lehet jele egy alulfejlett személyiségnek?

Egy 23 éves férfiről van szó. Viszonylag ritkán szoktam vele találkozni, de ha mégis összefutunk, hosszasan beszélgetünk. Általában mindig ugyanarról beszélünk, évek óta ugyanaz játszódik le. Ezt pedig egyre nehezebben viselem. Olyanokat mond, hogy a melegeket átnevelőtáborokba kellene zárni, tűzzel vassal kellene az ilyesmit tiltani. A drogosokkal, hasonlóan kellene elbánni. A romák nem dolgoznak, teljesen haszontalanok. Majd ezt követően mindig ízléstelen vicceket mesél, cigányokról. Újabban zsidózni is szokott. Nem csak a más nemzetiségű és más vallású személyeket gyűlöli, hanem a nőket is. Folyton arról áradozik, hogyan közösülne velük. Mindezt nagyon hangosan mondja, sokszor az utcán, közösségi helyeken. Még soha sem volt barátnője, ezért gyűlöl minden fiatal lányt. Mindig azt mondja, hogy kényesek és beképzeltek. A fiatalokat sem szereti, szerinte elzüllenek. Megveti a mai zenéket, mai filmeket. Könyveket nem olvas. Semmit sem tart jónak, ami az utóbbi 40-50 évben történt. Csak olyan zenét hallgat, ami minimum 50-60 éves. A fiatalokat lenézi. Csak az idősebb generációról (40-50+) tud jókat mondani. Vallásosnak mondja magát, de szerintem ennyi gyűlölettel az sem igazán egyeztethető össze. Próbáltam vele elbeszélgetni. Próbáltam érvelni, hogy attól, hogy valakinek más a szexuális irányultsága, attól még lehet, hogy jó ember. Erre azt mondta, hogy félkatonai szervezetekkel kellene szétverni a felvonulásukat. Megpróbáltam neki elmagyarázni, hogy nagyon agresszív a gondolkodásmódja, s hogy más emberekkel nem lenne szabad ilyen durván viselkedni. Próbáltam arra is utalni, hogy a lányoknál továbbra is sikertelen lesz, ha nekik is ilyesmiket mond. Meg kellene egy kicsit magát fejlesztenie, olvasni stb. Egyetemre jár, de szinte büszke arra, hogy rosszak a jegyei. Ezzel kapcsolatban is törekedtem vele beszélni. Úgy érzem, hogy elfogy a türelmem, amikor találkozok vele. Már pár éve igyekszem különböző nézőpontból megvilágítani azokat a témaköröket, amelyekről gondolkodik, de azt látom, hogy nem járok sikerrel. Arra gondoltam, hogy kerülnöm kellene. A fent említett témakörökön kívül semmi másról nem lehet vele beszélgetni. Ha egy filmről vagy egy könyvről kezdek el beszélni, akkor arról azt állítja, hogy hülyeség. Úgy érzem, hogy végképp kimerültem. Ha a saját politikai meggyőződésemet és világnézetemet őszintén felvállalnám előtte azt biztosan rosszul fogadná. Mások előtt nyíltan elmondom a véleményemet, még akkor is, ha úgy látom, nem értenek velem egyet. Ezt azonban vele kapcsolatban nem tudom megtenni. Ritkán találkozunk, és a régi ismeretségre tekintettel illemből elbeszélgetek vele, de azt érzem, hogy egyre nagyobb közöttünk a szakadék. Úgy érzem, hogy nagyon alulfejlett a személyisége, mindenkit gyűlöl és nincs benne empátia. Úgy gondoltam, hogy a régi ismeretségre való tekintettel nem szakítom meg vele a kapcsolatot, nem veszek vele össze. Ugyanakkor megpróbálom elkerülni, minimálisra korlátozni a találkozások számát. Szerintetek ez jó döntés a részemről?