Szerintetek mit kéne tennem?

Vàzolom a szituàciót.

Szóval én kb Màrcius óta eléggé elszigetelōdtem. Nem talàlkoztam senkivel ha nem muszàj, még azokkal sem akiket régen a baràtaimnak neveztem. De nemrég az egyik baràtnōm felkeresett, hogy mi lenne ha talàlkoznànk.(Legutóbb úgy vàltunk el, hogy elfelejtettem egy fontos talàlkozónkat.) Én egyébként végtelenül szeretem ezt a lànyt, amikor nem beszéltünk sokszor le is festettem. De amikor felajànlotta hogy talàlkozzunk, kapàsból elutasítottam. Félek hogy csalódàst okozok neki, és úgy is érzem hogy nem érdemlem meg ōt. Rosszul érzem magam e miatt, de tudom hogy jobb neki nélkülem. Én csak ràakasztanàm a lelki terhemet, és a velem töltött idō helyett új emberekkel is megismerkedhetne. De annyira magànyosnak érzem magam, hogy màr az öngyilkossàg gondolata is megfordult a fejemben. De talàlkozni is képtelen vagyok vele. Szerintetek mit tegyek? Mi lehet a baj velem?