Ez valami védekező mechanizmus? Lehet a kimerültségtől?

Szia! Persze fontos átgondolni a dolgokat, ez nem vitás! De a túlagyalás azt is eredmènyezheti, hogy megrekedûnk az èletûnk egy pontján, vagy hogy nem engedjûk, hogy a jó dolgok megtörtènhessenek velûnk. Kônnyû beleesni abba a csapdába, hogy kis dolgokon is hosszabban rágódjunk. Igy ha azon kapod magadat, hogy már megint valamin ôrlôdsz, kèrdezd meg magadtól: Mit fog ez számitani 5 èv mulva? Tapasztalatom szerint a perspektiva ilyen módon való tágitása hamar ki tud rángatni az agyalós ûzemi módból ès segit abban, hogy a helyzetet elengedve az idônk ès energiánk nagy részèt inkább arra forditsuk, ami valóban számit. Szabj rôvid határidôt egyes döntèseknek! Ha egy döntès nincs határidôhöz kötve, hajlamosak lehetûnk túl sokáig morfondirozni rajta, minden oldalát kôrbejárva elemezgetni azt. Nekem a következô dolog vált be; Kis kèrdèsekben, mint pèldául, hogy elôször mosogassak-e el, vagy válaszoljak egy e-mailre vagy edzeni menjek, általában 30 másodpercet adtam magamnak a döntèsre. Nagyobb horderejû kèrdèsekben, amiknèl règebben napokra vagy hetekre lett volna szûksègem, hogy rendesebben átgondoljam, vagy 30 percet kapok magamtól a döntèsre vagy esetleg gondolkodhatok a munkanap vègèig, ha nagyon muszáj. Javaslom továbbá, hogy szedjèl B vitamin komplesszumot, hogy jobban èrezzed magadat ès jobban tudjad elviselni a stresszes helyzeteket. Minden jót!