Hogy tudunk segíteni Neki?
Elsősorban azokat kérdezem akik a szakmában vannak.
Anyukám évek óta depressziós, évek óta gyógyszert szed.
Valószínűleg a betegségéből adódóan (ezt csak gondolom, de lehet hogy tévedek) a következőképpen viselkedik.
Nagyon fontos neki az, hogy beszélgessünk a családban, ugyanakkor mindent amit csak lehet negatívan értelmez saját magára nézve. Tehát, hogy mi kritizáljuk őt, vagy bántani akarjuk stb. Általában áldozatként tekint magára ilyenkor és a másik fél a gonosz meg a rossz. Ugyanígy végződik, ha valamiért nem tudnak afelé haladni a dolgok, amerre ő szeretné.
Ha megpróbálom jelezni felé a dolgokat, nem ér el hozzá az üzenet, sértésnek veszi és általában "visszaszúr" valamivel (ezt úgy kell elképzelni, hogy jön az ember után és akár percekig folyamatosan osztja a másikat).
Tudom, hogy a legjobb megoldás az, ha segítséget kérne valamilyen formában (es ezt majd akarom is neki mondani), ezért nem erről kérdezek, hanem arról, hogy én és a család többi tagja mit tehetünk (anyukámat illetően és magunkat illetően IS), hogy ne mindig itt kössünk ki a beszelgetések során? Így hogy már eleve úgy áll hozzánk, hogy velünk úgyse lehet beszélni? (Kb. mint egy paranoia)
Minden egyes alkalommal nem bólogathatunk arra, amit nem lát teljesen tisztán, mert a saját meggyőződése hajtja, ha meg jelezzük, hogy nem jól látja a dolgokat az egészből még nagyobb veszekedés lesz ami végül is sehova nem vezetett.
válasza:Semmit nem tudsz tenni. Sajnos apám alkoholista volt, számtalanszor bántalmazta anyukámat, ennek szem és fültanúja voltam. Ebben nőttem fel. Nyilván ez anyukámra is hatással volt és rám is. Amikor már férjhez mentem és terhes lettem a kisfiunkkal, pánikbetegség alakult ki nálam. Háziorvos váltáskor az új, jelenlegi háziorvosom elküldött pszichiátriára. Ott diagnosztizálták a pánikbetegséget, illetve más szorongásos betegséget. Nem kaptam gyógyszert, azt mondták nekem nem arra van szükségem, hanem pszichológusra. És valóban így volt. Kigyógyultam mindenből közel 1 év alatt, hosszú évek óta rendben vagyok.
Anyukám már lassan 14 éve elvált apámtól, van saját tehermentes háza, munkahelye, igaz kevés fizetésből él, de kap ellátást, fizetést, fedél van a feje felett, szerencsére nem fázik, nem éhezik, mégis a mai napig siratja az elmúlt éveket, hogy jaj, mi volt, hogy volt, a mai napig szorong, feszült, ideges, ha nem hívom fel 1 hétig, akkor már nem is szeretem. Igen, régen sokkal jobb anyagi körülmények között élt apámmal, egyedül már nem tudja ezeket a feltételeket megteremteni. Ezt is sajnálja a mai napig.
Pszichiátriára jár, szedi a bogyókat, amik évek óta nem segítenek rajta, számtalanszor mondtam neki, hogy ne bogyókat szedjen, hanem forduljon pszichológushoz, beszélje ki a problémákat, nekem is segített. De mintha a falnak beszélnék. A pszichológus úgysem segítene rajta, mondja ő. Mert a bogyók igen, mi?...
Úgyhogy saját példámból tudom, hogy nem tudsz rajta segíteni. Amíg ő nem látja be, hogy segítségre van szüksége és azok nem a bogyók, addig semmit nem tehetsz.
Úgyhogy tartjuk a kapcsolatot, de gyakorlatilag örökké veszekszünk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!