Nagyon fontos, de makacs ember számomra depressziós. Mit tegyek?
17 éves vagyok, lány. Van egy fiú az életemben, ő is 17 éves. Nagyon rossz körülmények között nőtt fel, apukáját sem ismeri, az anyja részeges, sokat volt egyedül.
Hozzászokott, hogy a dolgokat egyedül kell megoldania, nem akarja senkinek sem elmondani, ha baj van. A barátainak sem.
Azt mondta viszont nekem, hogy nincsenek már álmai, feladta mindent, mivel minden célja a végén úgyis romokban hever. Nem állt mellette sokszor az élet. Volt is egy nagy hibája a múltban, ami látszólag nagyon megterhelte őt, de arról végképp nem akar beszélni.
Azt mondta, hogy nem tudja mi kéne neki a boldogsághoz, de éppen nemrég engedte el az egyedüli boldogságforrását, aki a barátnője volt.
Belegondolva, ez visszaeső depresszióra utal. Mellette alakultak ki az álmai, de a múltban él, így eltorzult a jövőképe is.
Beszéltem közös barátinkkal együtt. Csináltak egy csoportot, én nem voltam benne, mire az egyik srác (senki se tudja miért) behívta őt és szépen mindenkit le is hordott, hogy hagyják békén őt, mivel nincsen szüksége arra, hogy mindenki aggódjon miatta vagy babusgassa. Nem érdemel meg semmit szerinte, mivel nem jó ember. Hi Azt mondta, hogy nem fog fizikailag semmit sem tenni magával, de attól függetlenül tönkre teheti az életét. Kezdve azzal, hogy elengedte az egyedüli személyt, aki igazán boldoggá tudja tenni, azért mivel nem látja a távkapcsolatuk boldog végét.
Csakhogy nem látja a lényeget..
Szerintetek mit tehetek/tehetünk a jelenlegi helyzetben? Természetes egyelőre hagyjuk lenyugodni, de tovább? Mindenkinek nagyon rosszul esett, ahogy beszélt hozzájuk, mikor segíteni próbáltak.
Szia
Én egy 30 éves lány vagyok, nekem sem volt könnyű a gyerekkorom. Nagyon sajnálom szegényt, hogy így telt a gyermek kora. Te csak annyit tehetsz érte ha tényleg fontos a számodra, hogy nem tolakodsz,türelmes leszel, támogató, a barátja leszel, ott leszel mentette amikor kell. Mellettem nm volt senki a nehéz időkben és magam kűzdöttem meg a "démonjaimmal" bizonyos szinten tudod őt támogatni, de neki kell a saját gondjait lekűzdeni. Arra a szintre lépni mikor majd megbízik benned és mesél neked az életéről.
Ez nagyon sok időbe is bele telhet. Csak annyit tudsz tenni, ott vagy mellette és támogatod és nem hagyod magára.
Ha nagyon gáz a helyzet akkor pszichológust kell felkeresni. Én ezt tettem, nekem segített.
Minel jobban erolteti valaki a segitseget, annal kevesbe lesz hatekony. Tamadasnak erzi az ember. Csatlakozom az elsohoz: alljatok mellette, beszelgessetek vele sokat (nem a problemairol, hanem minden masrol - filmekrol, konyvekrol, stb), hivjatok programokra. Ha nem megy, rendszeresen hivjatok fel (ne csak uzenet legyen). Egyszoval erezze azt, hogy olyan tarsasaghoz tartozik, ahol ugy szeretik, ahogy van, es szamithat rajuk. Ez idovel majd meghozza az eredmenyt, nyitottabb lesz a segitsegre is.
Kivanom, hogy sikeruljon megoldani.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!