Hogyan tudnám ezt feldolgozni?

Fogadd őszinte részvétemet.

Az öngyilkosság semmiképpen nem jó, már nem is csak azért mert a szüleidnek ezzel mekkora fájdalmat okoznál, a másik gyerüket is elveszítik, hanem te is csak bebeszélnéd magadnak, hogy könnyebb lesz. Soha nem lesz könnyebb, minden rá fog emlékesztetni, csak megtanulod elfogadni. Nekem is van ikertesvérem elképzelni se tudnám nélküle az életem, akkor se ha nap nagyrészébe idegesítjük egymást. Te most abban a korban vagy, ahol a felnőtté válás játszódik le és lehet furcsán hangzik toltátok egymást előrébb, mint egy jó barátsága, csak ugye te meg én is tudjuk, hogy ez a ikertesvér dolog még szorosabb. Én a helyedbe biztosan elmennék pszichológushoz, vele elég sok mindent eltudnál mondani. Én ilyet nem beszélnék meg a szüleimmel és lehet ebben az esetben én vagyok a furcsa, de én sokkal jobban megtudok nyílni egy idegenek, a szüleimnél mindig arra gondolék, hogy ők erre mit gondolnak, meg valószínűleg ők is bele vannak süllyedve a gyászba. Ha bármiben tudok segíteni nyugodtan írj privált üzenetet is.

Sajnálom.Őszinte részvétem

Ő biztos azt akarná, hogy te élj tovább és leld meg a boldogságot. Gyászold, add ki magadból a fájdalmad, de ne tegyél kárt magadban. Idővel jobb lesz, persze nem pótolhatja senki.