Önbizalmat lehetne külső (fizikai) cselekvés nélkül növelni?

Annak volt a következménye hogy gyerekként apám folyton vert, mert igazából csak azt akarta hogy tanúljak. Csakhogy én direkt nem akartam olyan lenni mint ő. Nem akartam munkamániás lenni, és verni a körülöttem lévőket, akiket valójában szeretek. Gyerekként nem értettem hogy erről szólna a szeretet. Ráadásul most felnőttként is ez miatt csak úgy tudom elképzelni a valódi szeretetet hogy annak valami terror van az árnyékában.

Ezért elkezdtem a szüleim ellen dolgozni, és persze magam ellen is, hiszen a tanúlmányaim egyre rosszabbak lettek. A suliban is állandóan verve voltam, szóval sehol nem éreztem jól magam. Igazából most úgy látom hogy bele akartak kényszeríteni egy végül is rendes életbe. Csak mivel ebbe a tanulási folyamatba erővel lettem belenyomva, ezért az egyetlen lehetőségem arra hogy azt érezzem van választásom az volt hogy direkt nem úgy csináltam a dolgokat ahogy kellett volna. Aztán felnőttem és ez az egész úgy maradt. Elkezdtem máról holnapra élni, és a szöges ellentétét választottam a szüleim életmódjának. Most már viszont tudom hogy ez sehová sem visz. Mégis már képtelen vagyok kiszállni a hinta székből. Soha sem küzdöttem olyan célokért amik több hónapra, vagy évre vannak a mostantól. Sajnos másfelől viszont szüleim sok mindent megadtak, ezért nem érzetem azt hogy fel kéne nőnöm. Most meg úgy érzem már nincs sok lehetőségem.