Mit lehet tenni ebben a helyzetben?

Nagyon durván életunt vagyok mostanában. Igazából egyre jobban megy tönkre az életem is, és csak hagyom hogy jöjjön aminek jönnie kell, nem bírok tovább küzdeni,feladom.

Kezdem ott, hogy sosem voltak barátaim, csak egyetlen igaz barátnőm volt, ő pedig az unokatestvérem. Gyerekként folyton együtt voltunk, imádtuk egymást, elválaszthatatlanok voltunk, együtt nőttünk fel. Mindent meg tudtunk beszélni és tényleg igaz barátok voltunk, egészen idáig...

Elkezdődött az iskola, ő most lett 9. osztályos. Tudom milyen 9.-esnek lenni, minden nagyon izgi, megismeri az új osztálytársakat, új barátságok alakulnak ki stb. Idővel engem egyre jobban hanyagolni kezdett.. Már nem írt annyit és nem úgy, ahogyan régen. Még nagy ritkán találkoztunk, de mindig jelen volt a másik barátnője is, akit most ismert meg. Szerettem volna ha úgy lenne minden mint régen, de nem lehet és már soha nem is lesz.

Kiderült hogy ez az új barátnő meleg. Hirtelen rájött a barátnőm, hogy ő pánszexualis és szerelmes lett a lányba. Itt lett vége mindennek...

Össze jöttek, és rólam meg feledkezett, vagy csak már nem érdeklem..

Már egyáltalán nem ír, nem beszélünk.

Elmondani nem tudom mennyire fájdalmas ez nekem.. Egy 15 éves barátságot csak így eldobni a szerelem miatt..

Ennyi is lenne a barátságunkról.

Most nagyon magányos vagyok, a gondolataim pedig megölnek.

Nagyon hiányzik. Nagyon hiányoznak az együtt töltött percek, a sok nevetés, a lelkizések.

Pedig én megpróbáltam megbeszélni vele ezt a dolgot, de csak annyit mondott hogy ez most ilyen, és hogy szerezzek új barátokat.. Talán igaza van, de attól még ugyanúgy hiányozni fog, örökké.

Mostanában csak próbálom túl élni a napokat, semmi sem érdekel már. El zárkózok mindentől, nem bírok emberek közelében lenni, magányra vágyom. Valami nagyon furcsa dolog történik velem, mert mintha egyre csak elfelejteném az eddigi életemet.. Már nem is igazán emlékszem hogy milyen volt régen, csak annyit tudok hogy jobb mint most.

Minden éjjel álomba sírom magam és elmondhatatlan fájdalmat érzek, ami nem enyhül, csak egyre inkább erősödik..

És minden nap fáradt vagyok, pedig nem keveset pihenek.. én csak el szeretnék aludni és többet sosem ébredni fel.

Annyira értelmetlenné vált számomra az élet, hogy öngyilkosságon gondolkozok.. Nem akarom megtenni, de kitől kérhetnék segítséget? Egyedül vagyok. És amúgy is, senki sem tudna segíteni ezen.

Lehet hogy nevetségesen hangzik ez az egész, de csak leírtam hogy mit érzek és hogy mi okozhatta.

Helyesírási és fogalmazási hibákért elnézést kérek.