Skizoaffektív zavaros vagyok,ami azért is rossz mert úgy érzem,elmegy mellettem az élet.Mit lehetne tenni?

Megvagyok győződve,hogy engem senki nem szeret, nem érzem azt hogy valakit is érdekelnék.

Zavarban vagyok amikor szembe jön velem valaki és akkor is amikor sok ember között vagyok,azaz a normál helyzetek szorongást váltanak ki.

Sokszor úgy érzem,hogy figyelnek és engem beszélnek ki,nevetnek rajtam.

Pedig tudom,hogy ez irreális mégis nekem a valóságom de ez miatt nem merek ismerkedni mert félek hogy élőnen nem leszek szimpatikus. És

Pl. Ahogy nézem a talpraesett és természetes, könnyed viselkedésének,

Nem értem,hogy én miért vagyok beszari és bocsánat hogy élek ember.

Gyógyszereim be vannak állítva.

Mit lehetne tennem?