Szerintetek miért nem helyén való az öngyilkosság? Esetleg miért az?

Az élet megy tovább (már ha nem tesz ellene semmit az ember). Kis energiabefektetéssel még jobb is lehet. Egy pszichológus tud segíteni. Ja, és mindig van rosszabb.

2x voltam depressziós, mindkettőből szakember nélkül másztam ki, mindkettőnél voltak öngyilkos gondolataim (az 1. monoton depresszió volt, a 2. hangulatingadozásos, így a 2. sokkal veszélyesebb volt). Nem tettem meg, most örülök neki hogy kibírtam, de lehet hogy egy 3.-nál úgy gondolnám hogy nem éri meg élni. Próbálom tartani magam, értelmet adni az életemnek, pozitívan gondolkozni, a céljaimért tenni és boldognak lenni. Nagyon sok minden fejben dől el. A boldogságunk 40%-áért mi felelünk, a depressziós ember 12%-kal kevésbé pruduktív, mint ha nem lenne beteg.

Összességében szerintem nem éri meg eldobni az életet, de teljes mértékben megértem ha valaki emellett dönt (látva a társadalmat és hogy milyen a világ).

Régi barátomat kiturta a felesége a vagyonából, lakásából, 20 éve hontalan.

Rendkívül szorgalmasan jár gyülekezetbe, két ember is óriásit segített neki.

Az egyiktől lakást örökölt, a másik adott naki 3 milliót hogy vegyen telket magának.

Teljesen hihetetlen, de igaz, mindkettőről meggyőződtem.

Szóval mindig van remény, azt mondta Biblua nélkül már nem élne.

Hát, én úgy vagyok ezzel a vallásossággal, hogy valami valószínű hogy van, nem mondom hogy nincs, nem vagyok istentagadó, sem vallásos. Nagyon távol áll tőlem ez a téma.

De ettől még van értelme az életemnek, ha az ember talál egy célt magának, akkor mindig van. Hiszen ez viszi előre az embert, hogy mindent megtesz a céljáért és ezáltal fejlődik.

#7: Hogy tudja azt megítélni egy ember, hogy a teljes hátralevő élete csak szenvedés lesz?

Egy szó, ami hirtelen szíven talál,

Elég, hogy összetörve, némán félreállj.

A tengernyi gond között nincs semmi jó,

Sorsod a hullámok közt vergődő hajó...

S mert a célodtól oly messze jársz,

Egy nap úgy döntesz, végleg kiszállsz.

Sose búcsúzz el, minden új nap egy új remény,

Van, hogy elveszítesz mindent, mégis élj a holnapért!

Sose búcsúzz el, mert az éjszaka véget ér,

Újra eljön majd a hajnal, van, ki vár, hogy visszatérj!

Mint a fű a hó alól - tavasz felé -

Szabadon lélegezve tör a fény felé;

Te is úgy érzed, új élet vár,

Ha az álmodhoz hű maradtál.

Sose búcsúzz el, minden új nap egy új remény,

Van, hogy elveszítesz mindent, mégis élj a holnapért!

Sose búcsúzz el, mert az éjszaka véget ér,

Újra eljön majd a hajnal, van, ki vár, hogy visszatérj!

Sose búcsúzz el, minden új nap egy új remény,

Van, hogy elveszítesz mindent, mégis élj a holnapért!

Sose búcsúzz el, mert az éjszaka véget ér,

Újra eljön majd a hajnal, van, ki vár, hogy visszatérj!

Te is úgy érzed, új élet vár,

Ha az álmodhoz hű maradtál!

Sose búcsúzz el, minden új nap egy új remény,

Van, hogy elveszítesz mindent, mégis élj a holnapért!

Sose búcsúzz el, mert az éjszaka véget ér,

Újra eljön majd a hajnal, van, ki vár, hogy visszatérj!

Sose búcsúzz el!