Nagyon félek hogy a végletekig elfajul a kényszerességem. Egyre rosszabb lesz, mit lehet ez ellen tenni?

Mondok egy példát kb. 4 Éves korom óta kényszerbeteg vagyok, akkor pont olyan dolgokat kellett csinálnom, amiket nem akartam. Például a szüleimmel nálunk nem volt divat, hogy megpusziljuk, Vagy megöleljük egymást, A szeretlek szót pedig soha nem hallottam otthon. Az apám nagyon durván mentális beteg, agresszív, személyiségzavaros, játékgépfüggő Volt, teljesen alkalmatlan a gyereknevelésre bár ez most nem is tartozik ide. Minden ilyen cselekedettől, és attól ha ki kell mondanom azt a szót hogy szeretlek, hatalmas szégyenérzetem Volt már kiskorom óta, ennek ellenére azzal kapcsolatban volt a kényszergondolataim, hogy muszáj ezt megtennem és megölelnem őket és azt mondom nekik hogy szeretlek. Vagy pl. hogy olyanokat kell kérdeznem a családtagjaimtól, amiket nagyon cikinek tartok. Volt olyan, hogy a boltban hozzá kellett érnem egy olyan dologhoz, ami egy másik család kosarában volt, vagy amit egy másik család már megvett. A kényszeresség megmaradt, Sok egyéb mentális gondol társulva, jelenleg egy borzasztó korszakomat élem, A depresszió és szorongás elképesztően erős és elkeztek olyan kényszergondolatok előjönni hogy mi van hogyha újra olyan dolgokat kell majd csinálnom, amiket alapvetően soha nem csinálnék. Már azzal kapcsolatban vannak kényszergondolataim, hogy mi van ha egy nap pornózni kezdek, mikor még a gondolatától is hányingerem van, és undorodom az összes ilyen kur.vától. (Ez csak egy nagyon extrém példa, férfivel sem voltam még életemben, nem is fogok) Ennyire extrémek jelenleg a kényszergondolataim, nagyon félek hogy megőrülök, és hogy teljesen kifordulok önmagamból. Frontint szedek, semmilyen más gyógyszer, Sem a pszichológus nem hatott.