19 éves korom óta szedek Xanax-ot, szakaszosan, nem mindennap, betartottam a heti max 1 tabletta adagot, azonban az elmúlt félévben nagyon elcsúsztak a dolgok az életemben és egyre többet veszek be. Van aki hasonlóképpen szedi /szedte? (23/f)

Átlagos, közhelyes szorongásos depressszió miatt kezdtem el 2015-ben szedni, 0,25 mg-ossal kezdtem, aztán egy fél évre rá váltottam fél mg-osra. Nem az orvos által javasolt szedési mód szerint vettem be (tehát nem napi 1-et), mert tudtam, hogy az hamar függőséghez fog vezetni. Egészen 2017-ig tartottam magam a "csak vészhelyzetben vegyél be egyet" saját szabályt és ezt ugyan tartottam tovább egészen 2020-ig csakhogy 2017-ben 2 mg-osra váltottam rögtön, miután az előzőek hatását már nem éreztem egyáltalán, hiába heti max 1-et vettem be. A 2mg-osat kontrollal egészen idén márciusig heti max 2x vettem be. Azonban miután alapvetően eléggé magányos ember vagyok, nincs sok barátom (azok is messze tőlem Debrecenben az egyetemről) és ráadásul időközben szakított velem a barátnőm is 2 év kapcsolat után, amit azóta se tudtam feldolgozni rendesen, elkezdtem rendszertelenül bevenni a 2mg-osakat. Azonban még így is full depressziósan is (alap depresszió+magány+szakítás) próbáltam tiszta fejjel gondolkozni és próbáltam legalább 2 tiszta napot tartani egy-egy nem tiszta között. Mára már azonban ez sincs és néha a semmire is beveszem már, ha meg el kell mennem itthonról ügyet intézni akkor dupla annyi dózist és azt kezdtem el észrevenni hogy kezd elég erősen kialakulni a rezisztencia, nem éreztem múltkor már a dupla dózis (4mg) hatását se szinte, míg más alkalommal 1,5 adagtól jól voltam. Nem tudom, mi történik velem, változékony gyógyszer-rezisztencia? Nem tudom mitől függ a hatása, csak annyit tudok, hogy ha nem szedem, akkor annak nem lesz jó vége és ugyanez igaz arra is hogyha tovább szedem. Nincs rá szükségem és mégis szükségem van rá. Tudom, szánalmas és gyáva alak vagyok és annak is tartom magam,miután nem nézek szembe a problémáimmal, de hiába tudom mi lenne a helyes, így is úgy is folytatni fogom az önpusztító életmódot. Sosem éreztem magam igazán boldognak, csak azalatt a 2 év alatt, amíg velem volt a barátnőm. Azóta ezt az űrt a gyógyszer tölti ki... Van, aki hasonlókat él át?