Van olyan kényszerbetegség, hogy felújításmánia?

De most komolyan, mit vársz. "Jaj de parasztok a szüleid, hogy van pofájuk elkölteni a pénzüket, arra amire szeretnék. Annyi minden jó dologra elkölthetnék, úristen, ne már. Vagy miért nem gyűjtik neked? Annak sokkal több értelme lenne, hat komolyan mondom, milyenek.... És mi van, ha 1 év hitelt fognak felvenni, vagy nem is... Holnapután, jajjjjjj, de felelőtlenek, hát ennyi ésszel téged hogy sikerült felnevelniük. Botrány! Inkább adnák neked, te jobban tudnál vele bánni 😍😍 vagy várj, adok tuti tippet, ismerek egy 10 kerületi jósnőt, aki majd tesz rájuk kötést, hogy ezekután csak nyaralni, meg mozizni járjatok a lóvéból 💵🤑🤑🤑"

Jobb?

Én írtam a “mozizást” és nagyon nem ebben a kontextusban értettem, ahogy valamelyik kedves válaszoló használja. Arra próbáltam reflektálni, hogy ahelyett, hogy minőségi időt töltenénk el együtt (nem én akarok dőzsölni abból az összegből, nyilván fotóalbumokat is nézegethetnénk full ingyen náluk, vagy bármi), FELESLEGES és funkció nélküli, rissz-rossz sufnituning házfoltozgatásra költik el a pénzt. Szó nincsen a ház kicsinosításáról. Néhány láda muskátlit még el is nézne ott az ember. A belakatlan, üres emeletekre, meg funkciónélküli helyiségekre, falbontogatások után amorf elrendezésű szobákról beszélek, amik alkalmatlanok rá, hogy emberi életvitelt lehessen folytatni bennük.

Nyilván nem az az egy mozijegy bántja a lelkem...