Egy utazás csak növelte a szorongasom es szeritem poszttraumás Stressz szindrómat okozott... mig lehet ezzel kezdeni?

Évekkel ezelőtt pár hónapra kiköltöztem egy fejlődő országba a munkám miatt. Nem volt kötelező és őszintén nagyon nem is akartam menni, de a munkához ragaszkodtam, úgyhogy végül is belementem még akkor is, ha tudtam hogy valójában nem akarom...

Nyilván láttam olyan dolgokat amiket addig csak dokumentumfilmeken, méteres szeméthalmazokat, rengeteg mocskot, rengeteg nagyon szegény embert és a gettót. Én egy normális lakóparkban laktam de nyilván még így sem voltak olyanok a körülmények mint itthon, nagyon nem és a csótányokkal is gondunk volt. Én kényszeresen tisztaságmániás vagyok szóval ezt szerintem soha nem fogom elfelejteni. Persze a gyomorrontás sem maradt ki, annak ellenére hogy vigyáztam, abba bele sem mennék...

a Legnagyobb baj, hogy alapvetően depressziós és nagyon szorongó vagyok és folyamatosan azon jár az eszem hogy mi van ha mégis megtámadtak az utcán kint csak nem emlékszem... Persze erre szinte semmi esély nincs de sajnos ilyen a szorongás. Azon is szoktam gondolkodni hogy vajon kiskoromban megtámadták az utcán amikor este mentem hazafelé... Pedig nyilván nem mert azért ha ilyesmi történt volna arra emlékeznek de ettől függetlenül mivel kényszerbeteg is vagyok, Jönnek a szorongó gondolatok...

Egyedül kizárólag a boltba mentem ami közel volt és mivel teljesen biztonságosnak találtam így sokszor elmentem egyedül, de most képtelen vagyok elengedni azt a gondolatot hogy mi van hogyha valaki megtámadott volna és elrabolt volna... Fiatal lány vagyok, nem egy középkorú férfi nyilván ezért is nehezebb...

Hülyének érzem magam hogy kimentem túl sok rosszat láttam kint. hülyének érzem magam amiért nem álltam ki magamért és nem mondtam azt, hogy nem, én ide nem megyek pedig az elejétől kezdve Tudtam, hogy nem akarok menni... Hogy üzzem el, az ezzel kapcsolatos kényszergondolatokat?