Teljesen meg vagyok zuhanva. Tudom hogy sokan voltak már ilyen helyzetbe. Ti mit csináltatok ilyenkor?

Az utóbbi időben rá vagyok görcsölve egy vizsgára, ami a nyakamon van, emellett tanulok, de ha a vizsga nem sikerül, akkor abba kell hagyjam. Barátaimnak nem írok vissza, amit nagyon sajnálok, de nem megy a kommunikáció, legjobb barátnőm mindig felhiv, neki is azt mutatom, hogy jól vagyok, ugyanúgy, mint mindenki másnak. De nagyon rosszul érzem magam, vannak mentális problémáim-organikus hangulatzavar, bipoláris depresszió, szorongásos pánikbetegség-, de mindig is azt mondtam, hogy csak az egyik igaz rám. Régebben bevallom, tényleg igazak voltak rám, de ma már szégyellem azokat, amik akkor voltak, próbálom ezeket letagadni az életem során. Próbálom nyugtatni magam, hogy minden rendben van, de nem...most jelenleg legjobb fiú barátomnak próbálom megmagyarázni miért nem vagyok elérhető napközben, miért van az, hogy nem írok neki, max pár szót, azt is este. Minden nap csinálok olyat, amivel lefoglalom magam, azt mutatom, hogy minden oké, van hogy el is hiszem és lesz@rom az egészet, de végül mégis előjön ez a rossz érzés...esténként úgy fekszem le, hogy holnap jobb lesz, felkelek, addig tényleg jól vagyok, kimegyek cigizni és akkor vége. Úgy érzem magam, hogy egy bizonytalan valaki vagyok, aki nem tudja miért nincs jól. Most eltörött a mécses, nem tudom miért, nem tudom abbahagyni a sírást, csak jön és jön. Rávettem magam, hogy írjak ide, de mégis rosszul érzem magam, hogy másoktól kérek tanácsot, idegeneknek írom le a problémám.