Hogyan van életcéluk az embereknek?

Úgy, hogy mindenki boldog akar lenni, mindenki a legjobbat akarja saját magának, azt pedig el tudja képzelni bárki hogy neki személy szerint mi lenne a legjobb, hogy mitől érezné magát jól az életben. Így alakulnak ki a célok.

Elképzelünk magunknak egy ideális életet, a felhőtlen boldogságot, és olyan lépéseket teszünk ami oda vezethet.

Nem mindenkinek van. Van, aki csak vegetál. Van, aki megelégszik valami kisebb dologgal: jól akarja érezni magát, esetleg hogy a környezetében élők is jól érezzék magukat...

Akik valami nagyobb célt szeretnének, azok évekig szoktak szenvedni rajta, hogy találjanak. Vagy legalábbis közülük sokan, nyilván van, akinek beesik az ablakon. Olyan is van, hogy valaki keres, nem talál olyat, amit elég fontosnak érez, és szép lassan depresszióba süllyed.

Nekem olyan 16 éves koromban kezdődött ez a küzdelem, és 27-28 éves koromra értem nagyjából a végére (24-25 évesen kezdett látszani az alagút vége).

Azt hiszem nekem nincs...

Én így elégedett vagyok és nem csak vegetálok. Inkább úgy fogalmaznám meg, hogy terveim vannak, de céljaim nincsenek. Persze ezeket a terveket megvalósítom, ha tudom, de nem nevezném őket célnak. Ha nem jön be, csinálok egy másik tervet, egy életcélnál ha nem sikerül, akkor úgy érzed az egész életed kudarc, nálam ez nem ilyen, ezért hívom tervnek.