Hiányoznak a régi idők pedig még nem is történtek olyan rég, nektek is ?

Már hetek óta a fejemben van, hogy mennyire is jók voltak az a régi idők a mikor még csak általános iskolás voltam pedig nem volt olyan rég mivel még csak 18 éves vagyok és 5 évvel ezelőtt volt csak, hogy elballagtam a régi iskolámból. Amikor arra járok akkor mindig elgondolkodom, hogy mennyi mindent lehetett volna csinálni még a suliban persze akkor még kisebb voltam és nem is lett volna hozzá eszem de azért mégis. Már akkor is úgy éreztem az iskola iránt, hogy jó is meg nem is mivel nem igazán szerettem tanulni meg az osztály sem volt a lehető legösszetartóbb de mégis visszatekintve mennyire hiányozik az osztály de még a tanárok is akiket nem igazán szívlelt senki de aztán így érettebb ésszel mégis csak rájövünk, hogy nem is volt olyan rossz és csak jóra akartak minket nevelni.

Néha néha szoktam összefutni volt tanáraimmal és amikor meglátom őket akkor mindig az a kis srác van előttem aki egykor én is az ő tanítványa voltam és mennyire fura így "idősebbként" meglátnom és visszatekintenem az egészre.

Idén gondoltam bele abba is, hogy a barátaim akik eddig ugye gimnazisták voltak ők már egyetemre járnak és már szinte nem is beszélünk. Az utóbbi időben se tartottuk a kapcsolatot vagyis eleinte 9. ben még tartottuk rendszeresen aztán ahogyan mentünk előre 12. ig az érettségiig addigra már egyre kevesebbszer a tanulás végett.

Azt tudni kell, hogy ezek a barátaim akik volt osztálytársaim ugye általánosból ők jó tanulók vagyis egyetemre készültek már általános óta vagyis tudták, hogy ők bizony oda akarnak menni. Én nem voltam jó tanuló ezért inkább a szakma felé irányultam nem mintha egy gimnáziumba ne tudtam volna jó lenni de valamiért engem a humánus tantárgyak nem igazán kötöttek le de ez is kissé változott így középiskolában de leginkább 11.-12.ben ahol már az ember kezdi érteni lelkileg, érzelmileg is az irodalmat, történelmet legalábbis szerintem.

Valamiért olyan mélyponton érzem magamat mivel még ha ritkán is de találkoztam azokkal a barátaimmal akikkel "felnőttem". És most nélkülük olyan rossz ezzel azt akarom kifejezni, hogy eddig kapcsolatban álltam a "gyökereimmel", hogy honnan is jöttem ki is vagyok én. De ez mostanra kezd homályos lenni és érzem magamon, hogy egy teljesen más emberré alakulok.

Visszatérve a régi általános iskolai osztálytársakra azért kíváncsi vagyok, hogy kiből mégis milyen ember lett tehát jó lenne találkozni mindenkivel de ez sajna nem hiszem, hogy megvalósítható lenne mivel rengetegen eléggé nagyképűek lettek persze vannak kivételek. Vannak akik képesek gondolkodás nélkül köszönni valakik meg mintha egész életében nem is látott volna.