Van itt köztetek olyan aki vagy akinek a családjában benzodiapezin függő volt és leszokott vagy éppen gyógyulófélben van? Hogyan szoktatok le, vagy hogyan ismertétek be magatoknak hogy függők vagytok?

Igen, én leszoktam, hetente csökkentettem az adagot egy nyolcad, vagy negyed tablettával. Nem volt nehéz beismerni, mivel évekig kellett szednem, természetes, hogy rosszul éreztem magam, amikor abbahagytam. Nálam kb. 2 hónap után alakult ki függőség.

Nekem a Xanax volt a legnehezebb, mert évekig szedtem. A leszokás is több, mint 2 hónapig tartott. Bár én is iszonyú lassan csökkentettem az adagot, elég erősen előjöttek az elvonási tünetek. Néha már majdnem újra kezdtem, de sikerült "lebeszélnem" magam róla. Szerintem elég nagy akaraterő kell hozzá. Kb. 10 éve teljesen "tiszta" vagyok. De megérte! Közben meg is gyógyultam. Gyakorlatilag gyógyszerek nélkül. Amíg szedtem a gyógyszereket, inkább csak le lettem szedálva (elég nagy dózisokat kaptam), de nem igazán éreztem jól magam. Örülök, hogy leszoktam, gyakorlatilag teljesen új életet kezdtem.

Nekem sajnos a családtagom meghalt túladagolásban végül.

Xanax függő voltam. Elfogyott és nem tudtam szerezni. Nem tudtam aludni, izzadtam, fájt a szívem mellkasom, fulladtam, remegtem. Aztán elmúlt.

Évekig voltam függő tőle több sikertelen próbálkozással az abbahagyásra,vagy ha abba is hagytam rászoktam egy másikra pl frontin,majd vissza.a szervezetem annyira hozzászokott hogy az utolsó fél/ 1 évben már a magam részére járó havi 100szemes mellet megvettem mások receptjeit is és több száz szemet szedtem be havi szinten,és amikor épp nem volt gyógyszerem nem voltam képes az alap kötelességeimet sem ellátni,a mindennapi házimunka,munka se ment ha nem volt,emlékezetemből rengeteg dolog kiesett,egyre több kellemetlenséget okozott de eszem ágában sem volt leszokni képtelennek éreztem.most 30évesen lassan 2éve hogy nem szedem,amit nagy részben a páromnak köszönhetek,de most is azt mondom hogy teljes értékű életet élve 2éve gyógyszermentesen is sokszor eszembe jut,olykor üresnek érzem magam,érzéketlennek,tehát nem tudom hogy van e egyáltalán rivotril esetében hosszú távú függőként teljes leszokás,inkább azt mondanám,hogy olyan van,hogy az ember dönt,hogyan és mivel akarja,tudja élni az életét és a döntése mellett kitart.fogalmam sincs hogy ez valaha el felejtésbe merül e vagy mindig vissza vissza jön a kísértés,csak azt tudom hogy nem fogok és nem akarok vele élni.hosszú volt az út idáig,szóval úgy gondolom hogy akinek nincs segítsége,barátok,család,vagy eleve gyengébb jellem nem sok esélye van rá,mert durva pszichés testi lelki függőséget okoz,komolyabbat mint a pia vagy a drog.