Hogyan lehet könnyebben feldolgozni, ha olyan esemény, amit nagyon várt az ember hosszú ideig, elmarad?
Például már általánosban a nővérem mesélte, hogy milyen jó volt nekik a diákhét a gimiben, és kb azóta vártam a miénket, csomószor ötletelgettem is, meg agyaltam rajta, és most a járvány miatt elmaradt az évfolyamunknak.
Másik, hogy reklámozták ezt az ingyenes anyanyelvi területen történő, két hetes, intenzív nyelvtanulási kirándulást, amin részt vehettünk volna. Maga az élmény, meg az, hogy a kissé gyenge angolom nagyban segítette volna is sokat jelentett nekem. Már voltak mindenféle megbeszélések, tájékoztatók az útról, teljesen beleéltem magam, és ez is ugyan így elmaradt.
Tudom, hogy ez nem igazán nagy trauma, mert így is jó helyzetben vagyok, és sokaknak közel ennyi sem jut, de mikor már teljesen beleélem magam a dolgokba, és hónapokig tervezgetem és várom, utána olyan rossz érzés, hogy elmarad.
Mindig mikor eszembe jut negatív érzések jönnek elő, és kellemetlen, hogy ilyen "kis" dolgok miatt rosszul érzem magam.
Gondolj arra, akiknek a ballagásuk maradt el vagy akiknek a szalagavatója fog :( Ahhoz képest ezek még nem vészes dolgok, és egy része abszolút pótolható.
A többi osztálytársadnak ugyan úgy elmaradt, így végülis nem csak te maradtál ki belőle.
Rossz persze, de jobb dolgok is elmaradhatnának, örülj, hogy még nem az utolsó évedet taposod, hogy az igazi élmények maradjanak ki.
Aztán fel a fejjel, lesz még sok jó :)
Hát nekünk elmaradt a szalagavató, múltkor pedig közölték velünk, hogy jó eséllyel a 10-es osztálykirándulás volt az utolsó közös kirándulásunk, de számomra ez jó hírnek számított mint ahogy több diáktársamnak is. Én inkább azért érzem magam csalódottnak, mert 5 éven keresztül egy olyan osztályba jártam ami a közösséget tekintve teljesen szét van esve. Nálunk ha osztálykirándulás is volt, nem voltak közös nevetgélések meg jó közös programok mert valaki mindig összeverekedett. Rossz volt nézni.
Egyébként meg eléggé rosszindulatú itt néhány válaszadó. Az nem megoldás a problémára, hogy felsoroljátok a ti problémáitokat. A kérdező még fiatal lélek és nincs úgy megedződve belülről mint egy 40-es emberke. Örüljünk neki, hogy csak ez a problémája és nem sokkal súlyosabb dolog.
Egyébként meg, hogy a kérdésedre is válaszoljak kedves kérdező, én azt mondom, hogy könnyebb módja nincs a feldolgozásnak mint az, hogy majd az idő segít. Azt tudom javasolni, hogy majd nyáron a barátaitokkal pótoljátok be az élményeket. Menjetek el sokfelé kirándulni, ezek valamennyire kompenzálják ezeket a dolgokat. De ha bevállalósak vagytok és szeretitek a kalandokat akkor akár ilyenkor ősszel is elmehettek egy jó sátras bulira hétvégén.
A nyelvtanulási út meg nincs még veszve, attól függ hanyadikos vagy.
Mert ha 9 akkor ez 11.osztályban ugyanúgy előjön majd. Illetve sok program lesz még az iskolában.
Sajnos ez a vírus csak tönkre teszi az emberek életét, de majd ennek is vége lesz hamarosan reméljük.
Minden helyzetnek vannak nyertesei meg vesztesei. Nekem pl megmentette az életemet.
Azért ennél nagyobb bajod ne legyen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!