Komoly kapcsolat kereséskor mikor mondjam el, hogy a fóbiám miatt sose mozdulok ki?

3 hónapja vagyok túl a volt hosszú kapcsolatomon (nem a fóbiám miatt szűnt meg a kapcsolat) és mostanában szeretnék társat találni illetve egyelőre csak barátkozni a Facebook segítségével, annak a reményében, hogy az "igazit" is megtalálom.

Viszont én nem tömegközlekedek és nem hagyom el a lakást. Ha nagyon muszáj a közeli boltba lemegyek. Járok pszichiáterhez 3 havonta, gyalog elérhető, illetve online pszichológushoz. Sajnos semmi változás. Pénzem pedig nincs miből másikat próbálni. De már olyan régi a gond, hogy gyökeres változás nem lesz, max kicsi, ezt a pszichológus is mondta.

Most kezdek pár mondatot váltani a neten ismerkedés céllal, de úgy érzem hamis reményt ébresztek akikkel szóba állok. Illetve felesleges köröket okozok magamnak is és másnak is, mert mikor kiderül majd, hogy nem utazok nem tud mit kezdeni velem.

Ha valaki távol él tisztában vagyok vele, hogy nem fogom tudni meglátogatni. De aki közelebb él az se jár jól, mert egyetlen randihely, ha lent az utcán sétálunk. Van itt két cukrászda is, de bepánikolok emberek közt, úgyhogy kihagynám.

A legtöbb embernek az lesz a baja velem, hogy nem tud szórakozó helyekre menni velem, tömeg közlekedve közösen utazni stb. Nagyon kevesen fognak tudni emiatt elviselni.

Tudnátok tanácsot adni hogy ismerkedjek, hogy esélyem is legyen a problémámmal megtalálni az igazit? Az exem nem zavarta, mert otthonülő volt és az autójával tudtunk közlekedni.