Az Asperger-szindrómás kamaszokra mik a jellemzők?

Csak gyors és rövid válasz:

Az Aspergeresek, sőt az autisták is ugyanúgy vágynak az emberi társaságra, mint minden ember. Ez az emberi lény tulajdonsága (sőt a négylábú állatoké is).

Szóval ez egy hatalmas félreértés, hogy ne vágynánk a társaságra!

Az viszont igaz, hogy a legtöbb Aspergeres (és most csak róluk beszélek) annyira sérülnek már egészen kis korukban, hogy a többségüknél kialakul az emberektől való félelem.

Ezért lehetetlen erre a kérdésre általánosságban válaszolni.

Pontosabban kamaszkorban is ugyanúgy vágynak a társaságra, mint minden ember, legfeljebb már lemondtak róla! De a bulizásra már egyáltalán nem biztos. Legalábbis nem olyan fajta bulizásra, mint a neurotipikusok vagy egyszerűen csak a "normális kamaszok".

A fentiek miatt a kamaszkori sajátosságok is másként alakulhatnak. Talán "lázadnak" talán nem, de valószínűleg ha igen, akkor is másképp játszódik ez le bennük, amiatt ahogy addigra megváltozott az emberekhez való viszonyuk.

#3: A nem-aspergeresek (neurotipikusok) között is bőven van ilyen amit magadról írtál, ez nem Asperger-sajátosság. Ezért írtam, hogy nehéz a kérdésre általánosságban válaszolni - mármint hogy vágynak-e a társaságra.

Ami viszont általánosan igaz az az, hogy az Aspergeresek kb. 80%-ánál kialakul a szociális szorongás - és emiatt a depresszió. A depresszió azért, mert nem képesek a társas igényeiket kielégíteni úgy, ahogy egyébként szeretnék. A 80%-ot még kb. 10 évvel ezelőtt olvastam szakmai cikkben.

Hogy mennyire vágynak a társaságra az egyénenként eltérő, ahogy minden embernél, de az Aspergeresek többségének nincs annyi emberi kapcsolata, mint amennyit szeretne. Erről esetleg ők maguk sem tudnak, ahogy tizenéves koromig én is megmagyaráztam magamnak, hogy azért nincs egyetlen barátom sem, mert nem is kell... Aztán rájöttem, hogy de igen, és elmentem pszichiáterhez, hogy segítsen. (Persze nemcsak a barátok hiányoztak...)

#4: csak ugye (gondolom te a #2 válaszban) azt írtad, hogy "ugyanúgy". Szerintem meg nem ugyanúgy.

Az oké, hogy sok autista, sőt lehet, hogy a többség vágyik valamennyi és valamilyen társas tevékenységre. De nekem az a benyomásom, hogy kevesebbre és másmilyenre (de persze túl kevés embert ismerek és ők sem reprezentatívak, ezért ez nem statisztika, csak benyomás). A "másmilyen" részt még megmagyarázhatná valamilyen szociális szorongás, de a szorongással nem érintett tevékenységből is nekem legalábbis biztosan egy nagyságrenddel kevesebb kell, mint amennyi bulizási igénye az évfolyamtársaimnak volt.

A kapcsolat persze nem az, hogy ha autista akkor minimál a társasági igénye, ha meg neurotipikus akkor hatalmas, de van korreláció. Ezután még lehet vitatkozni arról, hogy ez a korreláció teljes mértékben magyarázható-e az általad említett nagyarányú szociális szorongással, ilyen sérülésekkel - szerintem nem.

Statisztikai adatokat persze nem ismerek (és nem is tudom, hogy csinált-e bárki ilyen statisztikát, szóval ez mind csak benyomás és nem tudományos igényű elemzés, és ha valamelyik mondatomba nem írtam bele, hogy "szerintem", akkor abba oda kell képzelni :-)

De a lényeg végülis az, hogy ha van egy aspi ismerősöd, akkor jó, ha hívod őt is a társas eseményekre, de nem kell erőltetni, ha nem akar jönni. Bátorítani persze szabad.

Persze hogy nem ugyanúgy, de a lényeg: az Asperger nem személyiségjegy, hanem másfajta agyműködés.

Ne keverd össze az Asperger-jellemzőket a személyiségjegyekkel.