Forduljak újra pszichológushoz?
Őszíntén szólva én korábban már több alkalommal jártam szakembernél, viszont eddig egyik sem segített; vagy én nem nyíltam meg annak, akinek meg kellett volna, vagy a másik fél volt túlságosan olyan, akinél nem éreztem kényelemben magam. Több, mint egy éve volt az utolsó alkalmam az előző pszichológusomnál, amit nem bántam meg, hozzá nem is szeretnék visszajárni. Azt hittem, hogy a gyógyulás útján vagyok és idővel egyedül is menni fog, meg persze a barátaim támogatásával, viszont ez nem így történt. Az utóbbi időben egyre kedvetlenebb vagyok, folyamatosan csak sírni és tombolni szeretnék, a szociális fóbiám egyre jobban a felszínre tör, a depresszióm és maximalizmusom meg úgy érzem felém kezd kerekedni. Minden reggel úgy ébredek fel, hogy kár volt és egyre többet gondolok az öngyilkosságra és arra, hogy nem érdemlem meg az életet. Próbáltam új hobbit keresni, valamint a régiekhez visszatérni, de nem segített semmit. Mindig abbahagytam, hiszen nem számít, úgy sem vagyok jó benne. Az önértékelésem is a nullát verdesi és már fogalmam sincs mit tegyek. Az egyik barátom egy-két hónapja azt ajánlotta, jobb lenne, ha keresnék egy pszichológust, hiszen ő ott van nekem, de ez nem elég. Azóta vele sincs minden rendben, a családommal még annál is rosszabb a helyzet, de ezt nem mondom senkinek. Úgy érzem most vagyok a legjobban a padlón, mégis megkaptam, hogy mostanában egyre jobban kezdek lenni és kevesebb a problémám. Pedig nincs, csak nem merem mondani.
Elnézést ezért a hosszú ömlengésért, de tényleg teljesen el vagyok veszve és már fogalmam sincs mi történik.
Köszönöm a válaszokat! Második, mindenképpen utána fogok járni azoknak az előadásoknak, hát ha jobb lesz.
Utolsó, éppen azért kételkedek ebben, mert ha segített is, az nem igazán volt áttörő, valamint a legutóbbi pszichológusom nem igazán szerettem. Nem volt vele semmi baj, csupán úgy éreztem, mintha nem érdekelné az, amit mondok neki és segíteni sem akarna. Csak hallgatott, mintha magamnak beszélnék.
Vele egyidőben jártam pszichiáterhez is, oda nem szeretnék visszamenni, az még annyira sem volt hasznos. Nem tudom mi tévő legyek, kicsit el is bizonytalanodtam, hiszen még nem vagyok nagykorú, a szüleim pedig még egyszer nem hiszem, hogy belemennének.
Köszönöm szépen a bíztatást egyébként!
Igen. Voltaképp akkor is járhatnál pszichológushoz, ha nincs semmi égető problémád, mert önmagad feltérképezésének sose lehet a végére érni. Mindig jöhetnek olyan impulzusok az életedbe, amik felelevenítenek egy addig rejtve maradt problémát. De egy jó pszichoterápia el tud juttatni odáig, hogy ennyire súlyos helyzetekbe már ne kerülj. Ez nem is egészen világos nekem, hogy miért kerültél ide, hiszen egy eredményes pszichoterápia pont azt adja a kezedbe, hogy képes legyél már a megjelenésükkor észlelni a negatív hatásokat és azáltal, hogy megvizsgálod őket, azok elveszítik a hatalmukat feletted.
De ezek szerint most egy jó periódus után mégis eluralkodott rajtad valami negatív hatás, ezért kicsit zavaros nekem, hogy mitől is lettél annak idején jobban, különösen ha szerinted nem a pszichoterápia segített. De lehet, hogy pont ez a magyarázat, lehet hogy csak valami szerencsés egybeesés folytán visszahúzódott a problémád, de mivel nem volt eredményes az önismereti munkád, így bármikor előjöhet újra.
Tehát igen, pszichoterapeutához kéne fordulnod és ha 3-4 alkalom után nem érzed úgy, hogy motiváló vele a munka, megmozdul benned valami, akkor hagyd ott és keress egy újat. Így is hosszú idő, amíg feldolgozzuk azt, ami több évtized alatt romlott el, megéri rááldozni időt, energiát, hogy a számodra megfelelő terapeutát megtaláld hozzá, akinél már az első alkalmakkor is érzed, hogy "a te oldaladon áll", akkor is ha kínos kérdéseket tesz fel vagy nem kifejezetten érted, mi történik a terápián.
Kedves legutolsó, köszönöm a válaszod.
Voltaképpen lehet, hogy félreérthetően fogalmaztam; a terápia csak egy érzelmi löketet adott nekem, ami miatt szerettem volna jobban lenni, viszont főként én segítettem magamon. A problémáim nem múltak el, csak kezdtem őket elfogadni és megtanulni kezelni, de ahogy az emberek egyre jobban kezdtek elhagyni, én egyre magányosabb lettem és mégjobban kezdtem magamba zuhanni. A pszichológusom sem volt ott, hogy segítsen, tehát azt a támaszom is elveszítettem. Ezért is vagyok bizonytalan
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!