Mitől lehet ez a durva "zár" a beszélgetéseimben? Érdemes pszichológushoz fordulni?

Tudom, hogy mondanom kell valamit, de nem tudom hangosan kimondani. Teljesen hétköznapi dolgokról van szó, amikor magamról kéne mesélnem, pl. felmerül egy film, amit láttam, de nem mondom a másiknak, hogy már láttam. Sőt, olyan is van, hogy úgy teszek, mintha nem láttam volna vagy nem is tudnám miről van szó. Vagy pl. történik velem valami vagy eltervezek valamit és nem tudom egyből elmesélni hanem kb. rá kell vennem magam, hogy a barátaimnak elmondjam. Olyan is van, hogy rákérdeznek valamire és én előre tudom, hogy nem érek rá, de nem mondom. Jön egy ilyen furcsa érzés, hogy csak azért se mondom, vagy csak később, mint kellett volna. Az egészben a legrosszabb, hogy utána iszonyatosan durván bűntudatom van, hogy ködösítek, nem azért csinálom, hogy másoknak ártsak, de az a vége sokszor. De mintha saját magamat akarnám büntetni. Ezek csak gyűlnek, a végén már aludni sem tudok, szinte remegek egész nap szét vagyok zuhanva. Ez lehet valami komolyabb zavar? Másnak ismerős ez a dolog?