Leírnátok a depresszióval való küzdelmeteket, illetve hogy sikerült-e javítani az állapototokon, és ha igen, akkor hogyan?
Már az is segít, ha elolvashatom más történetét, mert akkor tudom, hogy nem vagyok egyedül.
Szociális fóbiám van gyerekkorom óta, a depresszió pedig az utóbbi 5 évben kezdődött el kisebb-nagyobb szünetekkel. Most egy fél éve benne vagyok és nem látom a kiutat. Vannak jobb napjaim, amikor elvégzem a dolgom, emberek között vagyok, de minden egyes alkalommal visszaesek. Ürességet érzek belül, nem motivál semmi és egész nap az ágyban fekszek. Még az éhség sem motivál, ha csak kevés étel van itthon, akkor inkább éhesen fekszem le aludni mint hogy ki kelljen mennem a házból. Azért is nehéz felkelni és tevékenykedni, mert nagyon jól tudom, hogy hiába fogom átmenetileg jól érezni magam egy sétától a friss levegőn vagy egy beszélgetéstől egy ismerőssel, ha az egész néhány óráig vagy maximum egy napig tart, és utána ugyanolyan rosszul fogom érezni magam. A legrosszabbak az esték, olyankor tör rám a szorongás és hajnalig aludni sem tudok, reggelente pedig képtelen vagyok felkelni és elkezdeni a napot. Néha már a szeretteimtől is elzárkózok, és hazudok nekik bizonyos dolgokkal kapcsolatban, mert nem tudom kezelni a feszültséget ami olykor bennem van. Gyógyszert nem szeretnék szedni, mert attól félek, hogy az testileg betegítene meg (évekig betegeskedtem, most végre jobban vagyok fizikailag), és önmagában úgysem lenne elég.
Kérem csak olyanok írjanak, akik megtapasztalták, hogy milyen a depresszió.
26/L
Nekem a beszélgetés segített. Felkerestem egy terapeutát, és egy idő után úgy éreztem, hogy van mellettem valaki, számít valakinek, hogy haladjak az életben, hogy tartsak valamerre. Az elején azért kezdtem el csinálni dolgokat, hogy neki elmondhassam, hogy végre csinálok valamit. Felnéztem rá és erős akartam lenni, olyan, mint ő. Úgyhogy elmentem magántanárhoz frissíteni az angol tudásomat. Aztán elmentem emelt érettségit tenni, hogy felvegyenek az egyetemre - és sikerült. Elmentem egyedül strandra, néhány múzeumba, hogy legközelebb amikor megyek az ülésre, ne csak azt hajtogassam, hogy nem csináltam semmit és minden rossz. És szép lassan a dolgok elkezdték felépíteni magukat.
Nekem is van olyan sokszor, hogy levegőt venni sincs kedvem. Nem csak úgy a semmi miatt, hanem egy trauma miatt. Azok a napok nehezebbek, de mindig kitűzök valamit aznapra. Apró dolgokat, pl: kimosok, rendet teszek a szekrényben, elintézem a nagybevásárlást, megveszek egy könyvet amit szívesen elolvasnék, lemosom az autót. Ilyesmi. Nem nagy dolgok, de az a lényeg, hogy kitalálj valamit aznapra, amit meg is csinálsz. Nekem a rend és a tisztaság sokat segít, a takarítás megnyugtat.
És persze a terápia. Egy jó szakember ha melletted van és támogat, az ilyenkor mindent jelent.
37N
"Már az is segít, ha elolvashatom más történetét, mert akkor tudom, hogy nem vagyok egyedül."
Abban biztos lehetsz, hogy nem vagy egyedül:
https://www.gyakorikerdesek.hu/kereses.php?keres=depresszió
"nagyon jól tudom, hogy hiába fogom átmenetileg jól érezni magam egy sétától a friss levegőn vagy egy beszélgetéstől egy ismerőssel, ha az egész néhány óráig vagy maximum egy napig tart, és utána ugyanolyan rosszul fogom érezni magam"
Nem egyetlen sétától, egyetlen beszélgetéstől kell várni a csodát, hanem minden egyes nap tenni kell azért, hogy jól érezd magad a bőrödben: rendszeresen sétálni, rendszeresen emberek közé menni, stb. De ez nem valami olyan, ami csak a te dolgod, mert veled ki van szúrva: mindenki így csinálja, mindenki nap mint nap jön-megy, emberek között él, beszélget, stb.
Ne tedd magadra a bélyeget minden reggel, hogy te depressziós vagy, meg szocfóbiás, meg ilyenek, ha orvos még nem is látott! Egyszerűen csak kedvetlen vagy, mert nem vagy ellátva se vitaminnal, se semmi alapfontosságú dologgal, így nem működik elég jól a szervezeted. Más nem tudja helyetted beindítani a folyamatot azzal, hogy igenis felkel, igenis elmegy vásárolni, ha kell, stb. Ha úgy érzed, segítség kell, akkor keress orvost, vagy pszichológust, ha viszont nem fordulsz hozzájuk, akkor lásd be, hogy semmi bajod, egyszerűen csak lusta vagy.
Nem tudom miért pontoztatok le, az omega-3 depresszió ellenes hatását a tudomány igazolja:
Minden egyes nap tegyél meg mindent azért, hogy jobban érezd magad. Ne távoli jövőben gondolkozz, mert csak szorongani fogsz.
Napokban gondolkozz, mindig a mai napban. És hozd ki belőle a legtöbbet.
Idézd fel mit szerettél csinálni akár gyerekként is, rég eltemetett hobbik pl.
Vagy esetleg egy házi kedvenc? Vagy kutyasétáltatás menhelyen :)
Minden egyes este gondold át mi volt a legjobb azon a napon (olyan nincsen hogy semmi)
+1 tipp
Szimplán hagyd abba! Mosolyogj, boldogsághormont szabadít fel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!