Altató hatására kiteljesedik a művészetem, kreativitásom, és logikám. Miért és hogyan lehetséges ez?

20-as, és ezek a drogosok is úgy kezdik hogy 10-15 évig masszívan ellen állnak a kísértésnek, még a tűz közelében is, és aztán egyszer csak villámcsapásként rászoknak? Tudom, nincs semmi támadó szándék az írásaidban, így az enyémekben sincs, de 30 elmúltam már. Ismerem a korlátaimat, a határaimat, és szerintem 3 dolog kell ahhoz, hogy uralni tudj bárminemű függőséget: Önismeret, önbecsülés, és saját magunkhoz való elfogulatlan őszinteség. Amíg e három tényező megvan az emberben, addig nem lesz baj, mert mindig észbe fog kapni hogy "mi az ördögöt művelek magammal?". Nem tudom mit hoz a jövő, megtör e majd az öregedés, de ezt a három tulajdonságot igyekszem mindig megtartani magamban. Már csak azért is, hogy bizonyítsak azoknak a barátaimnak, akiket sajnálatos módon elragadtak a drogok. Mutatni akarom nekik, hogy ellen lehet állni.

Nem tudom, talán nem jött át rendesen amit írtam: nem azért vettem be soha altatót, hogy tudatmódosítsak, és írjak. Én azért vettem be, hogy el tudjak aludni. Az, hogy kicsit még fent maradtam utána párszor, semmire nem szoktatott rá. Nem mondtam azt másnap, hogy "De jó volt! na akkor ma este is leküldök egyet!". Csak ha egyáltalán nem voltam álmos, de tudtam hogy másnap korán kell kelnem, akkor használtam. De elfogyott, és még ahhoz is lusta vagyok hogy elmenjek receptet íratni, pedig tuti lesznek még olyan álmatlan éjszakáim amikor jól jönne. Ennyire nem érdekel az egész. Amúgy meg mást nem tudok mondani, majd az idő bebizonyítja, kinek van igaza. Drogos leszek e vagy sem. A jövő nincs kőbe vésve, ígérgetni, szabadkozni úgyis felesleges. Nem tudom bebizonyítani, hogy én képes vagyok ellenállni, mert senki nem tudja videón megmutatni a jövőjét hogy "na látod? sosem szokok rá semmire!". Úgyhogy max annyit tehetek, hogy minden évben idekommentálom hogy "most se szoktam rá semmire, most se, most se,". De ez olyan dolog, mint a cigi. Aki nem dohányzik, eleve meg van bélyegezve azzal hogy "Te nem tudhatod milyen a nikotinfüggőség! Te se tudnál leszokni róla ha egyszer rákattannál!" Ezzel is ugyan mit lehet kezdeni? A gyenge embereknek (most ezt általánosságban mondom) ez a védekezés a végső aduja, hogy olyan elméletekbe helyez téged, amiket amúgy képtelenség megcáfolni. Mintha én azt mondanám valakinek, hogy "70 éves korodban meg fogsz ölni valakit". Meg tudja cáfolni? Nem. Mert ő se tud videós bizonyítékot felmutatni magáról, ahogy 71 évesen ott ül a tornácán gyilkosság bűne nélkül. Hát, én pedig nem fogok csak azért rászokni semmire, hogy utána bebizonyítsam, hogy le tudok szokni róla. Nekem elég bizonyíték a saját mentális erőmre, hogy soha tinédzser korban, és soha fiatal koromban nem engedtem semmi kísértésnek, pedig kb az összes barátom masszívan élt ezekkel. Folyton mindenki tukmálta nekem a cigit, később különféle szintetikus anyagokat, porokat, nemet mondtam rájuk. Mert például a cigi esetében mi értelme van levinni a füstöt a tüdőbe? Ki az, akinek ez elsőre jól esik? Ki az, aki jónak tartja hogy füsttel fertőzze a légcsövét, a tüdejét, a torkát, hogy nikotinnal pecsételje össze fogát, ujjait? Van élő ember, akinek ez gusztusosnak tűnik, emiatt kipróbálja, és már elsőre is ízlik neki mindez? Nem. Az emberek egyszerűen gyengék. Tömegpszichózisból szoknak rá a dohányzásra tinédzserként. Tömegpszichózisból isznak, és tömegpszichózisból próbálják ki a drogokat is. Hogy menőek legyenek, meg "élni kell". Szerintem akiből hiányzik ez a szintű gyengeség, az maximum valami óriási trauma, vagy tragédia hatására kezd el mondjuk tudatmódosítókkal élni. Én csak abban az esetben nyúlnék ilyesmihez, ha akkora trauma érne, hogy felfoghatatlanul nyomorba döntő rémálmaim lennének tőle éjszakánként. Mert ébren mindent kibírok, bármi rosszat. Viszont éjszaka a tudatalatti tör felszínre, amit nem tudsz befolyásolni. Ha valaha ilyen rémálmaim lesznek, akkor kénytelen leszek felíratni magamnak valamiféle nyugtatót, ami kiöli a gondolataimat nullára. De ehhez nem tudom minek kéne megtörténnie, mondjuk ha lecsonkolódnak a végtagjaim, vagy megvakulok, ilyesmi. De bízom benne hogy ez soha nem történik meg, megbecsülöm az egészségemet. De mint mondtam, jövőből videó bizonyítékot ide nem tudok belinkelni. Úgyhogy marad az, hogy évről évre leírom majd ide, mi a helyzet. Ha 80 éves koromig is drogmentes életet fogok élni, akkor visszamenőleg hitelesítem mindazt amit itt most leírtam. 2020. Augusztus 1

Valóban ismernem kéne a témát hogy 100%-ig átlássam, így laikusként annyit sejtek, hogy van a mentális függőség, meg a fizikai. Elnézést ha nem így van, én kb ilyennek képzelem el :) Tehát a mentális ami a saját akaratodon múlik hogy megállod e vagy sem, például ha valaki rá van kattanva az evésre, el van hízva, egész nap zabál, méghozzá egészségtelen dolgokat, akkor az a mentális, vagy más szóval lelki függőség. Szintetikus cuccoknál meg biztos van a fizikai, amikor a tested egyszerűen belepusztul ha nem kapja meg a napi adagot. Tehát, részemről a mentális függőséget úgy érzem, bármilyen körülmények között le tudnám győzni. A fizikai függőséget nem tudom, mert ilyesmit sosem tapasztaltam. Ha azt éli meg az ember, mint a Transpotting című filmben a leszokós jelenet, akkor az ég segítse az olyanokat akikkel ez történik, szörnyű lehet.