Miért nem tudom magam függetleníteni mások lelkiállapotától? Miért van ez?
Teljesen máshogy indul a nap, hogyha egyedül kelek itthon, mint mikor van itthon valaki.
Mikor úgy kelek, hogy szüleim nincsenek itthon sokkal jobb a kedvem, optimistább vagyok. Ha viszont hazaérkezik valamelyikük akkor az egész egy másodperc alatt megszűnik, feszült leszek meg ingerült.
Ha úgy kelek, hogy mindenki itthon van már eleve az egész nap olyan.
Szüleim kb. folyamatosan ingerültek meg feszültek, egyikőjük inkább a folyamatosan mérgelődő ingerült, a másik meg ideges, stresszes. Attól függően, hogy melyikőjük van itthon, én is úgy változok. Ilyenkor késsel lehet vágni a levegőt, nehezebb koncentrálni, meg mintha minden apró mozdulatomra figyelni kéne.
Miért befolyásol ez engem ennyire? Mit tudok tenni?
Plusz: nem csak otthon fordult ez elő, máshol is, de lényegesen ritkábban.
Otthon mindennapos.
úgy gondolom, megnyilvánulásod annak jele, hogy könnyen rá tudsz hangolódni másokra (ami egyébként egy hasznos dolog, ha a másik megértéséről van szó), ugyanakkor nem tanultad meg a határtartást. szerintem azt kell tudatosítani magadban, hogy az ő belső állapotukhoz nincs közöd, nem kell érzelmi állapotaikat átvenned, magadévá tenned. szerintem tudatosítani kellene bennük, hogy állandóan feszültek, és elmondhatnád nekik, hogy ez rád is negatívan hat aktuálisan.
azt javaslom, tanulj meg relaxálni, ajánlom a mindfulness módszert. ez mondjuk nekik is hasznos lenne.. javaslom azt, hogy tudd meg, mik a főbb szeretetnyelveik - egy simogatás, egy ölelés, néhány kedves, elismerő szó is sokat segíthet a stresszes állapot oldásában.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!