Akinek sikerült, hogy tudott a depressziós és nihilizmus örökös körforgásából kilépni?

A depresszióba az a legrosszabb, hogy nem tudsz elindulni semerre. Viszont nagyon-nagyon meg kell erőltetned magad, és menj el futni. Tudom, ez túl egyszerűnek tűnik, de ez egy lépés, és idővel kicsit jobb lesz, lesz erőd/kedved máshoz is.

Szóval minden nap menj!

Mióta vagy ebben az állapotban? Volt valami előzmény?

Nekem sikerült, de nem volt könnyű. A saját gondolati sablonjaimon kellett átgázolni.

Pl menni kellett vhova, már beindultak a kifogások a fejemben, h pl meleg van,kicsit mintha émelyegnék is, stb. Most meg: á ,fszom, húzom a cipőmet, indulok, azt majd lesz vmi. És lett: elmúlt a depi.

12 évesen vettem észre, hogy semmi értelme. Ha jót csinálok, ha jól csinálom, ha rosszat teszek, ha rosszul csinálom mind ugyan az.

40 lettem, semmi nem változott, csak az egészségem lett rosszabb.

Ha sokat dolgozom és előre viszem a világot, bántanak emiatt.

Ha nem csinálok semmit, magamat érzem rosszul, mert nincs értelem az életnek.

Ha kedves vagyok, büntetnek, mindent a nyakamba varrnak.

Ha kiállok magamért, büntetnek, mert nem vállalok eleget.

Sokan hetekig nem fogják fel, amit én fél óra alatt megoldok munkában. Ekkor utalnak, mert hülyének tartom őket - mondják ők, pedig érthetően, ábrákkal, animációkkal, példákkal el is magyarázom, ha kérik...

Annyi, hogy 10 évig még fizetni kell a hitelt. Utána nem kell többet dolgoznom ezen a xar helyen.

50 évesen 4 sérvvel, 8. idegösszeomlás után talán lesz nyugtom. Eladom a házat, elköltözöm az erdőbe és 4-10 évet tudok békében élni aztán ennyi, kiszállok.

Az a 4-10 év életét. Semmi más.