Mi a bajom? Mit tegyek?

Világéletemben zárkózott személyiség voltam. Sosem volt sok barátom. Új emberek felé nagyon nehezen nyitok, nem szeretek idegenekkel beszélni. Mindig is elfojtottam az érzéseimet, sem a barátaimnak, sem a családtagjaimnak nem beszélek róluk. Rengeteget sírok itthon, hibáztatom magam minden miatt. Gyűlölöm a testem, nem szeretek tükörbe nézni. Ritkán találom csak magam szépnek, pedig szokták mondogatni nekem, hogy az vagyok, de nem tudok hinni nekik. Általában szomorú vagyok, egyáltalán nincs kedvem semmihez, utcára menni is nehezemre esik. Nagyon vékony vagyok, alig eszek valamit, nincs nagy étvágyam. (166 cm/45 kiló) Folyton feszengek a külsőm miatt, nem érzem magam nőnek, mindig azt hiszem, engem bámulnak, rajtam csámcsognak az emberek. Továbbá nem tudok örülni semminek, hiába érek el valamit, amire régóta vágytam, nem tesz boldoggá. Nagyon bánt, hogy nem tudok örülni a barátaim sikereinek, nagyon rossz embernek érzem magam emiatt. Sokat gondolok az öngyilkosságra - ez időről-időre jön elő, havonta kb. egyszer komolyabban, ilyenkor egész nap erre gondolok csak, lejátszom magamban az egészet, hogy, mikor, hol csinálnám. Kb. 12 éves koromban gondoltam erre először (most 18 vagyok).

Gyűlölöm magam, nem tudok így élni. Fel tudom fogni még, hogy nem meghalni akarok igazából, hanem teljesen megváltozni. De nem megy, akárhogy próbáltam. Gyűlölöm az összes negatív gondolatot, de NEM TUDOK szabadulni tőlük. Nagyon félek magamtól. Kérlek, segítsetek! Kihez forduljak, mit tegyek, egyártalán, mi ez az állapot, miért vagyok ILYEN?