Vajon ha az összes borderline-os öngyilkos lenne, akkor mennyien halnának meg?
Egyébként is.. Mi értelme ezzel a zavarral élni? Túl nagy szenvedés és kB értelmetlen küzdelem mert eredménytelen. Ja vagy mégsem, mert majd nyugdijhoz közel majd végre enyhülnek a tünetek?! És közben elment az életem..vegigneztem ahogy emberek sikeres életét építenek fel és én nem voltam képes semmire?! És nagyon még hibáztatni sem tudom magam érte, hogy dehat tehettem volna ellene és akkor most jobb lenne?! Neeeem... Ezerszer próbáltam segíteni magamon, de a személyiségem beteg.. Ezen nem tudok változtatni. Ezért kerülök mindig ugyan oda vissza. Hiába küzdök, ördögi kör, nincs értelme. Sikerelmeny nulla. Egy senkinek, egy szornynek érzem magam.. Egy sajnalnivalonak.
Nem látom azt, hogy kellene élnem ezen a földön. Hogy van értelme.. Minek.. Így nem akarok.
(egy 24 eves, 6 éve diagnosztizált borderline lány, aki vagy 6szor feküdt már kórházban emiatt, számos intézményt megjarva)
Kórházban nem tudnak mit kezdeni velem.. Az csak krizishelyzetre jó.. Mondjuk ha nagyon rossz állapotban vagy, akkor az az utolsó esély arra, hogy ne tegyel végzetes dolgot.
Akárhányszor bent voltam, azt mondták hiába vagyok ott, nem fogok meggyogyulni és hogy csak a hosszú terápia az amire szükségem van. Bent fekhetek hónapokig is.. De igazából csak egy újabb lökést tudnának adni az újabb zuhanasok után, semmit többet. Olyan hely a kórház, mint valami menedék pár hétre, hónapra.. Semmi több.
A terápia nagyon drága. Másfél évig jártam valakihez, havi 64 ezer forintért. Nagyon jó szakember, de sokáig harcoltam vele is. Nem hittem el, hogy valóban ért engem. Végül másfél év után kezdtem ralatni a dolgokra és azonosítani magamon amit ő lát. Mire végre lett volna haszna a terapianak, addigra megszakitottam, mert nem volt már pénz rá.. Azóta nincs terápiam.
Pedig nagyon kellene. De ilyen Sztk-s kezelesekre nem fogok elmenni.. Azok nem értenek a borderlineból - hoz, másrészt imádnak gyógyszerrel tömni. Arról nem is beszélve, hogy jó ha havi 1 alkalommal tud időpontot adni.
Próbáltam már alapítványnal is.. Pl Nap Kör alapítvány itt Pesten, de ott is 1 alkalom 9000 Ft. Nem tudom hol kedvezményes ár ez.. Na mind1.
Akkor tudok újra terapiara járni, ha ki tudom fizetni ezt az összeget mondjuk hetente. De akkor kB semmi pénzem nem marad nemhogy félre tenni és gyűjteni.
Egyébként a szexuális felfokozottsag miért jellemző ránk? Rám legalábbis ez is igaz..
Aminek lehet egyszer egy pasi még örülni fog :D mert sokszor az a baja a férfiaknak, hogy "jajj a baratnojuk alig akar szexelni vagy éppen alig" vallal" be valamit..
Néha félek, hogy már túl perverznek számítok..
😅
Remélem nem..
Itteni bordisok is érzik ezt? Ez is jelen van nálatok? Ha igen, akkor mi lehet ennek az oka? Vagy csak szimplán ezt is felfokozva érezzük mint minden mást?
Én abszolút nem, sőt én gyakolatilag semennyire... Szó szerint semennyire.
De ez alapszemèlyisègen is múlik. nekem nincs ilyen de, néha azt gondolom, hogy ezt is csak el kell kezdeni és utána függősèg lenne mint más dolgok.
Viszont most, hogy mondod lehet ebben valami a felfokozottság érzése miatt lenne ez is.
Nem biztos hogy túl jó tanács de a túlélèshez, ha ez segít, èpp aktuálisan (úgy tűnsz most
mélyponton vagy). Csináld. Ebben te is ki tudod élni az érzéseid. A másik felnek is elmèny, de Neked egèsz biztosan nagyobb. De számodra felszültsèg oldás.
Ehhez megfelelő alanyt találni nem lehetetlen, gondolom, manapság.
Nem feküdtem még le senkivel..
Keresztény vagyok és várni akarok vele a hazassagig.. Tudom tudom ez elavult Bla Bla Bla.. De én akkor is így akarom csinálni. Szóval nálam ez az"eljuk ki" magunkat nem megoldás.
13-as vagyok, ja én sem. És én is vallásos vagyok, de inkább aszexuálitás játszik. Na akkor gyógyszerekkel meg mèg inkább semmi sem lenne.
De egyre inkább azt gondolom, hogy lehet hogy ez is csak a személyiségem egy rèsze, egy lefojtás, ès egyszer át tudnèk esni a ló túloldalára.
Egybènt pedig ha itt többen is ezt írják ez természetes dolog állítólag, emberi ösztön. A borderlinenál inkább a csapongás a partnerek váltogatása lehet. A túlfűtöttség így nem tudom mennyire releváns konkrét tapasztalat nélkül.
Az egy érzés ami tombol bennem.. És ha nagyon rosszul vagyok és nem tudok tisztán látni, akkor igen, nagyon félek, hogy megteszem.. De eddig még nem tettem és sosem próbáltam meg. Nem volt kiserletem sem.
A hazassagig várni dolog majd akkor lenne aktuális ha egyáltalán eljutnek arra a pontra, hogy merjek egyáltalán közeledni valakihez anélkül, hogy attól rettegnek, hogy elhagy, hogy mindent tonkreteszek stb..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!