Februárban kitört a járvány, s azóta eltelt 3 hónap. Hogyan változott azóta a lelki állapotod?
Sziasztok!
Járok-kelek a nagyvilágban, beszélgetek emberekkel, és tapasztalatokat gyűjtök. Az egyik kérdés, ami foglalkoztat, hogy milyen hatással van a koronavírus-járvány a mentális állapotra.
Az eddigi információk igencsak ellentmondásosak. Nem tudom egyszerűen, milyen következtetést vonjak le azokból, amiket hallottam/láttam, s pont ez az oka a kérdésem kiírásának. Egyszerűen kíváncsi vagyok arra, hogy a járványhelyzet okozta speciális körülmények összességében véve inkább pozitív vagy épp negatív változásokat idéztek elő. Mely csoport a nagyobb? - akik jobban vagy akik rosszabbul érzik magukat lelkileg az utóbbi 2-3 hónapban.
Éppen ezért szeretnélek megkérni, hogy válaszd ki a válaszlehetőségek közül azt, ami a legjobban rád illik. Természetesen minden választ előre is köszönök. Ha úgy érzed, van olyan, amit ki is fejtenél a válaszod kapcsán, nyugodtan tedd meg: akár kommentben, akár privátban.
Előre is köszönöm, ha válaszoddal megtisztelsz!
A kérdésben három kategória szerepel, amelyet konkretizálnék abból a célból, hogy ne értelmezze senki félre a kérdést!
- Nincs probléma: mentálisan stabil állapotot jelent, amikor az esetek túlnyomó többségében pozitív a hangulat és nincsenek hirtelen váltások, ugyanakkor a természetszerűen negatív dolgokat megéli, de az, a probléma fajsúlyától függően viszonylag gyorsan elillan
- Enyhe probléma: jelenthet egyrészt egy változékony hangulatot, amelynek nem túl széles az amplitúdója, másrészt egy olyan állapotot, ahol viszonylag sok az önértékelést befolyásoló negatív értékelés, amely esetenként leblokkol és cselekvésképtelenné tesz, ellenben az alapállapot még mindig stabil
- Súlyos probléma (összezuhanás): olyan állapot, ahol szélsőséges hangulatingadozások jelentkeznek, vagy folyamatosan negatív az önértékelés, amely egyben rendszeresen cselekvésképtelenné tesz, s ennek akár szociális vagy egyéb tünetei is vannak (legalább 1 hónapja fennálló állapot)
Még egyszer köszönöm, ha válaszolsz klikkelve és/vagy kifejtve!
A járvány előtt is eleve volt bennem bőven szorongás, depresszió. Február körül már nagyon érlelődött bennem, hogy szakembertől kérek segítséget. De viszonylag még tartottam magam. Szociális szorongásom erős volt, de próbáltam ellátni a napi teendőimet, sokat dolgoztam, kihoztam magamból a lehető legtöbbet. Aztán jött a járvány. A karantén első pár hete felüdülés volt, mert annyira ki voltam merülve. Jól esett, hogy én tervezhetem meg a saját napjaimat. Egy hónapra rá viszont ismét kezdtem lefelé menni a lejtőn. A munkalapcsolatokon kívül minden szociális kapcsolatom leépült, befordultam, motiválatlan lettem. Lehet, hogy ősztől nem lesz munkám, kilátástalan vagyok, szorongok, zavar, hogy nem látok előre semmit. Most a legnehezebb számomra az, hogy visszailleszkedjek a társadalomba, emberek közé menjek. Úgy érzem, nagyon nem hiányoztak, és a velük járó keresetlen kritikák, megaláztatások sem.
(21)
Akkor úgy látom, nem teljesen konkrét a kérdésem. Persze az együttállás nem feltétlen ok-okozati viszonyt jelent, de az időzítés érdekes.
Kedves 2.: akkor neked ellentétes a rövid és a hosszabb távú hatás. Kitartás... A lényeg, ha azt érzed, egyedül nem tudsz szembe szállni vele, akkor ne fojtsd magadba a gondokat.
Kedves 5.: Nagyon örülök, hogy kellőképpen ki tudtad használni ezt a helyzetet és elkezdted megvalósítani az álmaid. Nagyon jó, ha az embernek vannak tervei tallonban, amiket egy ilyen extrém helyzetben elő tud vanni!
Gratulálok hozzá és továbbra is sok sikert hozzá!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!