Mások szerint nagy dolog. Én miért nem érzem mégsem hogy büszke lehetek magamra?

Pokoli gyerekkorom volt ami sikertelen felnőtt életet eredményezett nekem. Rengeteg szenvedés és depresszió valamint öngyilkossági gondolatok után elhatároztam hogy talpra állok, feldolgozom a múltat, és emiatt több szakemberrel elkezdtem dolgozni magamon. A környezetem ezt rettentően nagy dolognak tartják, már csak azért is mert ők képtelenek lennének elmondani bárkinek is a dolgaikat. Nekem pont eléggé fájt ahhoz hogy változtassak. Ebből kifolyólag nem esett nehezemre elmenni és segítséget kérni. Mindenki szerint büszke lehetek magamra én mégsem érzem ezt. Nem érzem ebben a saját értékem és intelligenciám pedig ezt kéne ahogy mások mondták.

Mi miatt van ez bennem? Nagyon akarom és csinálom és bármeddig hajlandó vagyok elmenni azért hogy egészséges és sikeres emberré váljak akit nem szomorít tovább a múlt.