Hogyan tudom ezt az érzést megszüntetni magamban?
Ez egy kicsit hosszabb lesz, de már nem tudom erről kinek beszélhetnék, és nagyon rég óta nyomaszt ez, igaziból hátha van valaki itt, aki vagy hasonlóan érez, vagy érzett ilyet és talált megoldást, mindenesetre szeretnék már erről beszélni, már nem tudom magamban tartani, már leírni is jó...
Szóval először is, nekem ez a közösségi élet, kommunikáció és valós életben lévő beszélgetés (face to face). Az-az akár a legjobb barátaimmal is sokszor nem tudok mit mondani, unalmas vagyok, rossz társaság stb. Ez szerintem azért fontos mivel így az emberek másképpen ítélnek meg, mert valóban más vagyok élőben mint írásban. És emiatt rengetegszer nem hívnak programokra, találkozókra stb. minden valós dolgokból kimaradok, mivel élőben nem tudom azt nyújtani mint írásban. Ott néha felkeresnek olyan emberek akikkel valóban soha nem beszélgetünk, vagy nem vagyunk egy társaság. De arra jó vagyok hogy néha kikérjék a véleményem, támogassam vagy ilyesmi.
Amikor látom, hogy kimaradok valamiból, (csak látok egy közös képet ma hol voltak, főleg, hogy a karanténnak kezd vége lennie akkor elfog egy nagyon rossz érzés) akkor ilyen szorongást érzek. Ilyen kellemetlen. Nem tagadom, irigy vagyok, és rosszul esik, hogy a legjobb barátaim, vagy az-az ember akivel ma reggel beszélgettem és nagyon jó volt minden, majd este bulizik másokkal egy árulásként élem meg.. Megemlíthette volna, meghívhatott volna, de ugye nem tette, mert nem akarják, hogy ott legyek fizikálisan.
Rég óta őrül a magány, ez a szorongás, hogy kimaradok dolgokból, felfújom, hogy milyen jól érezhetik magukat miközben én nem csinálok semmi hasznosat, ezért nyomaszt mert ott is lehetnék.. Zavar, hogy a szociális médiában mindenki ennyire feltüntetni, hogy jól szórakozik és milyen jó neki. Nyilván az a megoldás ne nézzem, na akkor ezerszer rosszabb mert ezen kattogok, így csak akkor ha történés van. Kevesebb szorongás és félelem.
Van, hogy hívnak, vagy szervezek valamit, de az általában szomorú és igaz. Nem olyan rózsaszín mint elképzeltem, mint ahogy a képeken, videókon feltűnik, mert én unalmas vagyok és lehet lehúzom az egész társaságot, nyilván van oka, hogy engem nem hívnak..
Most ez lehet siránkozás meg minden, de számomra ez már fizikai fájdalom, a szorongás, és félelem, alvás zavar, evés zavar, kedvetlenség stb. stb. ez nem normális mert nem vagyok boldog! Nem tudom mikor éreztem magam utoljára jól...
Egyedül megvagyok, nem kifejezetten szórakoztat, nyilván mivel már túlzásba vittem és nagyon nagy részét az életemben itthon töltöm amiatt mert nincs kifejezetten okom elmenni, és jó itthon. Valamennyire introvertált vagyok de nem szeretnék az lenni és én kimozdulnék, csak nem tudok. Sorozatokat nézek vagy edzem, próbálom magam elfoglalni és értelmesen tölteni az időm, de igaziból nem tudom azt mondani, hogy a haverok összejöttek beszélgettek ittak én meg itthon edzettem, hogy ez nekem jobban megérte. Nyilván, ez más, mert az egyik épít, míg a másik leépít (az alkohol) de akkor is ez a szocializálódás kell!
Mit lehet tenni? Hogyan tudnék boldog lenni? Van hobbim, van mit csinálnom itthon, vagyis nem hasznos de nem unatkozom, igaziból ez a fontos. Valamiért jobb társaságnak kell lennem. Mert van több társaságom, akik nem ismerik egymást, szóval ilyen külön klikk vagy ilyesmi, de egyik sem keres. Vannak mély baráti kapcsolataim, de mondjuk ők annyira nem ilyen ivósak, hanem játszanak, vagy van jobb dolguk. De igaziból ez az ivás csak egy példa, el lehetne menni biciklizni is, vagy bármi. Csak ez a legátlagosabb, hogy rég találkoztunk (karantén) és akkor dumáljunk meg igyunk meg valamit. Nos fura mód engem senki nem hiányol, hogy rég látott.
Nincs barátnőm se, bár vannak lány barátaim, megérteném azt is ha csaj bulit tartanak, de vannak ott fiúk, és tudom nem a barátjuk, szóval ennyi erővel én is velük lehetnék, velük is "jól" (ugyan úgy mint másokkal) kommunikálok. Szóval nem az, hogy nem tudok megszólalni. Bár sokszor ez a gondom, barátokkal is, hogy nem tudok mit mondani.. Sokszor csendes vagyok...
Szóval nagyjából ez lenne a problémám, nem tudom erre gyógyszer vagy mi lenne a megoldás, új barátok? Ugyan úgy elhagynak, kihagynak dolgokból. Azt sem tudom mi a bajom, ez depresszió? Nincs halálvágyam, alapból okénak érzem magam, csak ezek lehúznak és ilyenkor gondolkozok el, hogy senkinek sem vagyok fontos, csak akkor beszélgetnek velem ha én írok, és akkor is csak válaszolnak, nem nagyon érdeklődnek... Keveset is tudnak rólam, mivel nem is akarnak többet megtudni, ahogy én látom.
Mindegy, túl sokat írok, aki elolvasta annak köszönöm, remélem értelmes meg nem túl idegesítő a sok rizsa de engem ez komolyan foglalkoztat
válasza:Szia! Először is gyorsan felejtsd el azt, hogy unalmas vagy! Ez egy rendkívül önromboló gondolat és valószínűleg csak magadnak beszéled be, s a körülötted élők nem így látnak.
Írtad, hogy megvannak a saját kis hobbijaid, jól érzed magad otthon, edzés közben is, szóval alapvetően van benned egyfajta introvertáltság. Ezt ismerve próbálj meg a többiek fejével gondolkozni. Vajon ők hogyan láthatnak téged? Elérhető embernek tartanak? Vagy inkább zárkózottabbnak? Akiket barátaidnak vallassz, azoknak mennyire tudsz megnyílni? Mennyire mered önmagadat adni a társaságukban? Ezeket a kérdéseket jó, ha felteszed magadnak. Lehet, hogy külső szemmel kissé szorongónak tűnsz mások számára, ezért nem igazán tudják, hogyan közelítsenek meg téged. Ez természetesen nem a te hibád!
Viszont írtad, hogy szeretnél fejlődni a szociális kapcsolataidban. Először is, próbáld meg lerendezni magadban azt, hogy minden rendben van veled! Nem lehet mindenki partiarc, nem mindenki igényli egyformán a társaságot. Ha olyan barátokra vágysz, akikkel el tudsz menni ide-oda, nem árt olyan embereket keresni, akikkel...van is közös témád, lehet ez egy hobbi, vagy bármi. A másik, ami a leírásod alapján lejött, az az, hogy inkább felszín kapcsolataid vannak. Ezen nem árt változtatni, igen, jó ötlet új barátok után nézni, és a minőség a fontosabb. Viszont minőségi kapcsolatokat csakis úgy tudsz kialakítani, ha nyitsz mások felé, és magadat adod! Így könnyen lepattannak azok, akik nem illenek bele a világodba, viszont bevonzod azokat, akik fontosak lesznek az életedben később. Nincs mitől félned! :)
Sok sikert! :)
válasza:Szia :D
Én félig meddig ismerem az érzést amit te is érezhetsz, bár azt hiszem nálam nem volt ilyen súlyos.
Nem félsz te kicsit attól hogy nem fogadnak el esetleg mások? Hogy vajon mit gondolnak rólad, kibeszélnek e a hátad mögött stb?Még ha el is mész valahova valakivel, nincsenek közben félelmeid, hogy nehogy valamit rosszul szólj stb?
Van egy fontos dolog amit meg kell értened. Nem te vagy a probléma és nem a lényed a probléma. Te egyáltalán nem vagy probléma. Nem vagy unalmas és nem vagy rossz. A gondolataid negatívak. Én is ilyen voltam. És az a helyzet, hogy ezeket a gondolatokat az emberek látják rajtad. Érzik hogy nem okés veled valami, hogy magad alatt vagy mélyen legbelül valami miatt. Ezek a gondatok meghatározzák az egész kisugárzásod és ezt az emberek érzik. Ezek a gondolatok a környezetedre különbözően hathatnak, egyesek furcsának találhatnak, nemtudnak hovatenni, mások sajnalattal nezhetnek rád mert érzik valami nincs rendben, de nemtudják hogyan segitsenek,nem mernek lépni mert te sem nyitsz feléjük. Arra esetleg gondoltál, hogy te hívd el őket valahova?
Ha találkozol valakivel akit a barátodnak tartasz és fontos neked, akkor nyiss felé és add önmagadat. A helyedben elhívnám egy sétára, vagy iszogatásra a legjobbnak vélt barátomat, vagy akivel a legszivesebben alakitanal ki fontos kapcsolatot és beszélnék neki magamról. Hívd el ezt az embert, vagy embereket magaddal, és nyílj meg nekik. Azért a barátaid mert elmondhatod nekik ezeket. Legyél önérzetes. Mondd el neki/nekik hogy problémáid vannak ilyen szocializálódás terén, de legyél határozott, magabiztos és éreztesd a beszédeddel hogy ez az egész nem hiba, ettől vagyunk emberek.
Mondd el nekik hogy szeretnéd jobban megismerni őket és jobb barátságot ápolni, és hogy szeretnél fejlődni és nyitni feléjük ha elfogadnak. És ha látják hogy erőt vettél magadon, és nyitottál feléjük, és kifejezted az érzéseid, akkor el fognak fogadni és ők is nyitnak majd feléd sokkal jobban. Beszélgess velük komolyan és tisztelni fognak érte, légy felnőtt gondolkodású.
Ami a masik nagyon fontos dolog. Tanulj meg nevetni a kínos helyzeteken. Emberek vagyunk, mindenkivel történnek gáz dolgok ciki dolgok, mások előtt, akár ország világ előtt, nem tragédia, és nevetéssel bármilyen kínos szitubol jól kitudsz jönni. Ha bármi történik, nevess inkább, nevess saját magadon is akár, vagy nevess masokon, és nem gáz ha mások rajtad nevetnek, ezzel is okoztál nekik boldog perceket és nem fognak megbélyegezni. Csak azért mert nekem a kínos szituk kezelése volt az ami leginkább szorongást okozott, de megtanultam kezelni, mégpedig úgy hogy a vicces oldalát nézem és nem feltételezek mindenkiből rossz indulatot.
Az emberek sosem gondolnák azt rólad hogy unalmas vagy, te gondolod azt magadról és bebeszéled magadnak. Az emberek ha találkoznak veled nem ítélnek meg első fél órából aminek a fele néma csend is lehet. Azon gondolkodnak vajon mi zajlik ebben az emberben vajon milyen ő, olyan keveset beszél, bárcsak többet mutatna magából. Légy nyitott és merd vállalni önmagad és az érzéseid, légy rájuk büszke, vagy jelen esetben tudd, hogy ez a negativitás probléma, de akarj rajta tudatosan változtatni és bátran tedd meg a lépéseket a változás felé. Akik segíthetnek ott vannak és arra várnak hogy megnyílj nekik. Meg fognak érteni téged.
válasza:Nem válaszoltam a pontos kérdésedre azthiszem. Szerintem te szorongsz. Félsz a személyes találkozásokkor, zavarban érzed magad, és nyüstölöd magad fejben hogy vajon most mi zajlik a másikban, milyen hatással lehetsz épp a másik emberre. Velem is ez volt mint mondtam.
Az is egy módszer lenne hogy elengedd ezt az egészet. Az emberek nem érzik magukat jól olyan emberek közt akik rettegnek mások véleményétől. Mint mondtam magabiztosabbnak kellene lenned és nyitni feléjük, és megmutatnod, hogy gondolhatnak akármit ez vagy te és fogadjanak el. Ez az egész lényege. Neked több önbizalom kell, és akárhányszor eszedbe jutna valami negativ gondolj arra hogy levan szarva mások véleménye. Van aki szeressen téged. És el fognak fogadni ebben biztos vagyok.
válasza:Hűha, nem gondoltam volna, hogy ennyire jó kommentek érkeznek, köszönöm szépen minden embernek aki vette a fáradtságot és elolvasta és még hozzá is szólt, ráadásul ennyire értelmeset! wow
Nos, igen, én gondolom így, hogy unalmas vagyok, azért ilyeneket nem szoktak az embernek mondani, még ha így gondolják is, szóval ezt csak így a meglátásom miatt mondom, meg mert én így gondolom, igen. A hobbijaim meg szintén igen, otthon űzhetőek, alapból nincs okom kijárni, max a boltba vagy suliba. De ugye most a karantén miatt még jobban ez az otthonülés volt jellemző...
Igaziból mindenki jól látja a dolgokat, és annyira jó, hogy megértetek és tudjátok miről beszélek, jó ezeket olvasni :)
De, félek attól, hogy mit gondolnak rólam, mivel úgy igaziból soha nem mondtak rólam semmit, szóval nem tudom mit gondolnak, és érdekel. Nem tudom hogyan viszonyulnak hozzám, nem tudok kötődni, mert ugye ezekhez a mélyebb kapcsolatokhoz kell az érzelem, hogy tudjam mit hogy gondol, mit érez, amit írtatok. Nos azért nem beszélek ezekről mivel ők sem. De volt, hogy mégis beszéltem és igaziból semmi értelmes választ nem kaptam, annyi hogy oké, érti. Aztán ezeket mindig megbántam, hogy elmondtam, minden ilyen mélyebb témát amit felhoztam, megbántam később, és valahogy mintha romlott is volna a kapcsolat, és az járt a fejemben, hogy ezen gondolkodnak most is amit pl 2 napja írtam, fura vagyok, meg minden ilyen, mivel ők nem írnak ilyenekről, aztán ez ilyen különcség érzés..
Nem megy ez a magamról beszélés kérdés nélkül, általában még ha kérdeznek is nehezen megy, mert nem tudok mit mondani, legegyszerűbb példa, mi történt velem ma/ vagy a héten és erre nem igazán tudok mit mondani, mivel itthon sok dolog nem történik velem, emiatt is unalmasnak gondolom magam, mivel nekik mindig van mit mondani, zajlik, történik az életük és úgymond ez izgibb mint hogy láttam egy filmet vagy ilyesmi, gondolom érthető.. Ezért is okoz nekem gondot,hogy random mondjak valamit, amivel elvileg közelebb érezhetik magukat hozzám ha dolgokat osztok meg az életemből, na de nekem nem sok van.. Néha ha történt valami akkor azt elmondom de így nagyon csekély az amikor van téma úgymond kettőnk között. Aztán ilyen helyeken meg amúgy is nem lehet mindig arról beszélni mit gondolok, vagy érzek, a fentebb említettek miatt is, mert nem kölcsönös, és így hülyén érzem magam és csak megbánom utólag, hogy elmondtam.
Emiatt is bennem van, hogy rosszat mondok és figyelek arra mit mondok, ne legyen hülyeség, vagy olyan amit majd megbánnék, mert nyilván érdekel mit gondolnak rólam. Mert nem kapok semmilyen visszajelzést, hogy most ez jó amit csinálok? A lányok eleve több bókot kapnak, de mondjuk az is más miatt, de ők valamennyire tudják ha valami jó, pl megdicsérik az új ruháját, vagy hogy milyen kedves stb. jó ez már lehet flört de a fiuk valahogy nem kapnak ilyen visszajelzést, ezért sem tudom, hogy akkor most mit tegyek hogy jobban bírjanak?
Ja és ahogy írtam én is szervezek néha ilyen összejövetelt, de az rend szerint nem olyan jó, olyan lapos semmilyen. És igen, szorongok ezek miatt, ahogy azt írtam is.
De a tippek és kérdések jók, ezeken el gondolkoztam, meg most is azt teszem mert ezek jók és segíthetnek, szóval az eddigi jó tanácsokat köszönöm! Próbálok eszerint cselekedni, és valamilyen szinten élesben is kipróbálni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!