Anyukám pszichopata (? ) de a testvérem vele lakik. Hogyan tudnánk elvenni tőle?

Én apával lakok, mert elmenekültem az anyámtól, de mondhatjuk úgy is, hogy ő üldözött el, mert a pasija nem akarta, hogy ott lakjak, és ő a pasija érdekeit nézte. Plusz, rendszeresen bántottak lelkileg, fizikailag, és ott telt be a pohár, amikor este anya berontott, és a sötétben leszorított az ágyhoz, és fenyegetett, hogy börtönbe kerülök.Meggyanúsított egy dologgal, amiről én nem is tudtam. Ezután elvett tőlem mindent, a netet, a telefont, a gépet, és a kulcsot is el akarta, de elrejtettem a nadrágomban, és egész este úgy aludtam. Másnap reggel elmenekültem otthonról, de ha nem rakom el a kulcsot, nem tudom mi lett volna velem. Nagyon féltem. Ezután elmentünk a bíróságra, és elintéztük, hogy apához költözhessek. De tesóm ott maradt nála a mai napig. Én próbáltam kibékülni vele, mert reméltem, hogy megváltozott, de akárhányszor beszélgettünk, az jött le, hogy még mindig beteg. Azt mondta rendezzük a kapcsolatunkat, de minden múltbeli eseményre máshogy emlékezett, és próbált belehazudni a képembe, hogy az nem is úgy volt. Próbált engem manipuláni, és magát beállítani az áldozatnak. Sőt azt mondta, hogy én választás elé állítottam, és nem hagytam, hogy ő boldog legyen. Meg, hogy aki választás elé állítja, az kihullik az életéből. És ki is hullottam. Ezutan mondtam neki, hogy egy anya nem tud választás elé kerülni, mert egy anyának a gyereke az első, nem a pasija. Legalábbis, én ezen a véleményen vagyok. Azt mondta, hogy óriási tévedésben vagyok, mert neki is jár a boldogság. Szerintem, ő még soha az életében nem volt igazán boldog. Olyan mintha mindent csak meg akarna játszani, mert látja, hogy működik az élet, és ő is szeretne beilleszkedni. Egyszerűen a szemeiben semmiféle érzelem nincs, csak kongó üresség. Óriási szemei vannak, és ijesztő amikor rád néz, ezért nem is merek sokszor a szemébe se nézni. A beszélgetésre visszatérve, ezután jött az apukám bemocskolása, hogy mindenről apa tehet, miatta volt az egész válás stb és próbálta magát sajnáltatni. Minden, amit apáról mondott, hazugság volt, de ő szerintem elhitte, és volt is, hogy hitelesen adta elő, egy könny kíséretében. Ha magát sajnáltatta. De én sírtam, és próbáltam elmondani az érzéseimet, ez viszont nem hatotta meg. Ráadásul,"komoly" beszélgetés közben, oktalanul elkezdett arról beszélni, hogy a mű... mennyire jó, és, hogy apámmal még az együttlét se ment. Ezt sokkal csúnyábban mondta, nem akarom leírni, hogy, hogy. Folyton azon járt már az esze régen is, de az érzelmeit sose tudta kimutatni, mert szerintem nincsenek is.Hihetetlen, hogy mennyire agresszív hanglejtése is van. Amikor együtt éltem vele, folyton féltem, ezért menekültem el. Apa is azért menekült el tőle, mert félt tőle, és mert a kapcsolatban semmi öröme nem volt, az ő kívánságai sosem teljesültek, mindig csak az lehetett, amit anya akart. Olyan is volt, hogy otalanul megtámadta apát egy beszélgetés során, olyan dologgal, ami nem is tartozott a beszélgetéshez, semmi köze nem volt hozzá. De még sorolhatnám, hogy milyen dolgokat csinált. Meg akarta verni mamámat, engem is vert, és apát is megpofozta. Miután elváltak, utána pedig azt kívánta neki, dögöljön meg.

Szóval, az utóbbi időben, próbáltam vele helyrehozni a kapcsolatot, de rájöttem, hogy ez lehetetlen. Volt, hogy egy kis időre azt hittem, hogy megváltozott, de mára rájöttem, hogy akárhányszor kedves, az csak egy álarc. Valójában egy szörnyeteg. Mikor azt hittem megváltozott, vissza akartam költözni hozzá, mert hiányzott a testvérem, és a múlt sérelmei már kicsit enyhültek. Gondoltam, az anyám mellett a helyem, elvégre mégiscsak az anyám. De amikor megkérdeztem, hogy vissza mehetek-e, azt mondta, hogy neki jó ez így ahogy van, meg, hogy amíg olyan vagyok, mint apám, addig nincs ott otthonom. Meg, hogy náluk a szeretet a fontos.Ezen hangosan felnevettrm. Szerintem, ő nem képes a szeretetre. Rákérdeztem már, hogy beteg-e, mert régen kapott egy papírt a pszichológusnál. Azt mondta apának, hogy vegülis lett valami eredmény, de aztán mégsem mutatta meg, azt mondta nem fontos. Most, hogy náluk voltam rákérdeztem erre a papírra, de azt mondta ő nem emlékszik semmilyen papírra. Egyszerűen, mindent letagad. A testvéremhez is hasonlítgat, hogy legyek én is olyan tündér, mint ő. Miután beszélgettünk, és vörösre sírtam a szemem, hozzám nem jött volna oda, hogy megöleljen, de testvéremet előttem ölelgette, miközben hisztizett, és mondogatta nekem, hogy tesómnál csak a szeretettel lehet elérni valamit. Olyan volt az egész, mint egy színészkedés, ami nekem szólt. És nagyon fájt. Úgy néztem végig, mintha egy kívülálló lennék, nem is a gyereke. Tesómon pedig egyre jobban kezd meglátszani, hogy ő neveli. Még sosem láttam ilyennek, mint most, amikor ott voltam. Mintha egész végig nyomasztotta volna valami. Már nem mutatta ki nekem a szeretét, mint eddig, hanem bunkó volt velem. Amikor találkoztunk, egyből nekem támadott, hogy hoztam-e magammal ágyneműt, mert én nem fogok az övén aludni. Egész idő alatt ilyen stílusa volt. Nagyon nem tetszett. Úgy érzem ez az egész kezd nagyon rossz irányba elmenni, és nem tudom, hogy mit tegyek. Félek, hogy tesómnak rossz lesz, ha egy ilyen anya neveli. Én nem tartom anyának. Ha nem teszek valamit, ez ki fog hatni a személyiségére. Apaval próbáltuk elérni, hogy hozzánk kerülhessen. Még a rendőrségre is elmentünk, ahol anyát kötelezték volna pszichológiai vizsgálatra, de elmaradt az egész, mert nem a megfelelő tanukat hallgatták ki (pl. a volt szomszédunk, aki azt mondta, minden veszekedés áthallatszott (amikor anya és a pasija velem veszekedtek), ő is rajött, hogy anya nem normális, és azt mondta, hajlandó tanúskodni, de nem hívták be. Emiatt minden elmaradt. Nem lehetne valahogy mégis elérni, hogy tesóm hozzánk kerülhessen? Szerintem anyánál nincs egészségesen nevelve. Apa, mamám, és én biztosak vagyunk benne, hogy beteg. Ki kéne vizsgáltatni. Az utóbbi időkben rengeteg oldalt olvastam a pszichopatákról, és szinte minden igaz volt rá. Még sohasem izgult, a hangjában nincs semmi érzelem, és a tekintetében sem. Manipulálni próbált, hogy az ő oldalára álljak, de hazugságokkal. Még ezeregy dolog volt, ami arra utalt, hogy pszichopata. Lehet, hogy rosszul írom, és már más a neve. Antiszociális személyiségzavar, ha jól tudom. Mindegy, a lényeg, hogy valami nem stimmel vele, és ennek jó lenne utána járni. Viszont, a mi akaratunkra nem fog elmenni vizsgálatra. De akkor, hogyan vegyük el tőle tesómat?