Hogy segítsünk egy súlyos depresszióban szenvedő családtagunkon?

A gyógyszerek, csak elnyomják a tüneteket, de az okot nem szüntetik meg.

Az ok felderítésében segíthet egy pszichiáter. Léteznek úgy nevezett depressziós rehabilitáló osztályok. Én voltam egy ilyen osztályon. A háziorvos ajánlotta. Segített abban, hogy megértsem, ahhoz, hogy változás legyen az életemben nekem kell megváltoznom. Nekem konkrétan ki kellett lépnem egy parázna kapcsolatból. Meg kellett tanulnom szeretni önmagamat, na nem az önzésig, csak annyira, hogy elfogadjam magam, hogy szerethető vagyok. Értékes vagyok. Ehhez a támaszt a bátorítást, a rehabilitációról kikerülve, nekem egy keresztény közösségbe cseppenés hozta. Igazából csak társkeresési szándékkal mentem, de Istenre találtam. Az Ő szeretetével megújjult az életem. Örömöm és békességem van. Választ kaptam a sok miértemre. Helyére kerültek a nehézségeim. Mostmár tudom ki vagyok, és tudom miért vagyok. A nehézségek formáltak azzá amire tervezve lettem.

El tudtam hagyni minden gyógyszert, 10 éve jól vagyok.

Az fontos kérdés, hogy anyukád látja-e, hogy segítségre van szüksége? Megelégszik azzal, hogy gyógszert kap, vagy van vágya a kilábalásra. Azaz inkább el tudja-e képzelni, hogy kilábal a depresszióból.

Az én motivációm az volt, hogy észrevettem mennyire aggódnak értem a gyermekeim, nem mertek egyedül hagyni. Nem akartam ezt az aggodalmat látni rajtuk. Így nem szégyeltem rehabilitációra menni. Nagyon kába voltam a gyógyszerektöl, nem akartam azt a kábaságot. Én szeretem a társaságot így az a kábaság gátolt a kapcsolattartásban.

Remélem nyitott lesz anyukája a segítségére, akar változtatni az életén.