Természetes, hogy félek?

valahogy át kellene alakítani ezt a negatív félelmet pozitív stresszé!

"tök izgi" :-), új életet kezdhetsz, kicsit önállósodsz, új emberekkel ismerkedhetsz meg, rengetegen lesznek, akik szintén egyedül érkeznek a kollégiumba, azaz egy cipőben jártok, a régi barátaid attól még megmaradnak, van internet és telefon, legalább a távolság eldönti, kik az igazi barátaid,

és miért ne szeretnének az újak? :-)

elkezdhetsz ismerkedni bárhol, csak lazán, 1-2 szót váltani azzal, aki melletted ül, büfében leülni valaki mellé, aki szimpatikus, de akár egy társaság elé is állhatsz, és megmondod, hogy most érkeztél a városba, van-e valami töletük, hol tudnál kimozdulni, vásárolni, vagy akármi. akikkel már 1x váltttál 1-2 szót, következő alkalommal odamehetsz, szia, hogy vagy, milyen órád lesz, bla-bla.

Önként teszed, bármikor visszavonulhatsz.

Sorkötelesség bezzeg nem kívánságműsor volt.

Értetted a célzást.

Menj, próbáld ki Magad mindenképpen, de nem szégyen, ha nem sikerül beilleszkedni. Nem Te leszel az első, ne nyomasszon a megfelelési kényszer érzése.

Ha egy év múlva is félsz, akkor érdemes mérlegelni, hogy megéri-e erőltetni.

Semmi nincs ingyen, ez is egy áldozat, ami hozzásegít a fejlődéshez.

Új munkahely stb. szintén hasonló helyzet lenne, arra is felkészít a mostani edzőtábor.