Nagyon félek, ez természetes dolog, vagy csak én vagyok így?

tudom, milyen a műtét előtti idegesség, habár nekem eddig csak két kisműtétem volt, érzéstelenítéssel. gondolom, téged se fognak elaltatni (legalábbis ezt olvastam a cseréről), és ami a legrosszabb az érzéstelenítésben, hogy mindent látsz-hallassz. nekem az vált be, hogy a műtétek előtti napon, és a műtét alatt is végig azt mondogattam magamban, hogy teljesen megbízok a dokimban. ez nem volt könnyű, főleg amikor a szemem alól szedtek le anyajegyet, és elég lett volna egyetlen fejrántás vagy egy rossz mozdulat az orvos részéről, és volt szem-nincs szem. teljesen megértem, ha rettegsz, tudom, milyen nyomasztó, és legszívesebben kifutnál a világból, csak hogy elkerülhesd ezt az egészet. javaslom, beszélgess valakivel, akiben megbízol (szülők, testvér, barátnő, legjobb barát), mesélj neki az érzéseidről. nekem anyukám és a húgom voltak a legnagyobb segítségeim, egy perce nem hagytak agamra, és szerintem ez az, amire neked szükséged van. igyekezz minél többet találkozni olyanokkal, akik megértenek, menj el velük valahova (azért legyen bizalmas partnered, mert ha rád tör a félelem, akkor neki nyugodt szívvel elmondhatod). így nem fogsz állandóan a műtétre gondolni. sok sikert kívánok a műtétedhez, és remélem, jó tippet tudtam adni! :)