Betegesen, sőt halálosan félek a hányástól. Mit tegyek, hogy ez teljesen megszűnjön? Nem tudok emiatt sem udvarolni, semmit csinálni!

Köszönöm a válaszaitokat,egyáltalán nem tadó jelleggel szerettem volna az üzenetemet írni. Soha nem voltam hányós fajta,utoljára 5 évesen hánytam utoljára,gyomorrontás miatt. Jelenleg 16 éves vagyok. Emlékszem arra a bizonyos napra,anyukám teljesen jól reagálta le,nem röhögött,se semmi,viszont az nekem az egyik legszörnyűbb napom volt,sírtam és sírtam,szóval szerint traumaként ért ez az egész,és soha nem akarom átélni azt a borzalmas állapotot. Emiatt alakult ki nálam. Ha bárki hányáshoz köthető dologról beszél,elkezdek remegni,pánikolni,és lefagyok. Ezt már a barátaim is szóvátették,viszont mondtam nekik,hogy semmi,mert totál hülyének néznének. Mivel ezen a fóbián sok mindenki nevet,viszont ez az egyik legnehezebben gyógyítható fóbia,és borzasztó érzés úgy lefeküdni MINDEN EGYES NAP,hogy nehogy hányjak holnap. És nem azt vártam,hogy telelegyen olyan emberrel az oldal,aki ebből kigyógyult,viszont szerintem nem segítő szándékkal írtad le azt,hogy mi köze van a kettőnek egymáshoz. Nagyon szivesen elmondtam volna,mi az hogy emetofóbia,miért alakult ki. Én csak egy példát írtam,hogy szemléltessem,az életem,jövőm kárára megy ez az egész,és hogy segítsen,aki ezeket esetleg átélte. #3,neked meg köszönöm a kérdéseket,és hogy próbálsz segíteni,nagyra értékelem! :)

Neharagudjatok az autocorrectekért,például a tadó az bántó akarna lenni..