Miért élnék folyton a múltban, miért vagyok letört a jelenben?

Visszavágyom nagyon durván a 16-18 éves időszakomra. Nem tudok ellene tenni, mióta vége azt sem tudom ki vagyok, egyetemet abbahagytam még az elején. Tanultam egy szakmát, de azt sem érzem jónak. Elegem van. Akkor minden olyan jó volt. Sírni is szoktam, ha belegondolok, hogy semmi nem jön vissza ebből.

Még az érettségi időszakra is olyan szívesen visszamennék. Hiányoznak a tanárok, a barátok. Hiába beszélgetünk, az már nem ugyanolyan. Sose lesz az..

Meg sem tudom magyarázni mit érzek, de elfacsarodik a szívem és letörtség jön rám, hogy sose lesz már ilyen időszak. Pedig egyébként semmi különleges nem volt akkor, most több mindenre lenne lehetőségem, mégsem élvezek semmit.

Segítség , miért kötődök így a múltnak ehhez a részéhez? Mint valami 5 éves komolyan..

20/L