Éjszakai pánikroham?

Sziasztok!

Sajnos azt már rég tudom magamról, hogy hajlamos vagyok a szorongásra, túlgondolásra..

Voltak hullámvölgyeim, volt hogy évekig nagyon magabiztos voltam, pozitívan gondolkoztam. 2 éve gyökerestől megváltozott az életem (hosszú, folyamatos, nagy változásokon és csalódásokon mentem keresztül) szóval vissza köszönt a régi szorongás és pánikok random. Egy erős támaszom volt végig mellettem, aki mai napig velem van: barátom. Most már úgy éreztem regenerálódom lassan a dolgokból, begyógyulnak a hegek, beleszokom az új hétköznapokba, erre itt van a karanténosdi örülünk neki ugye mindannyian :D

Próbálom pozitívan felfogni, lekopogom pánikrohamom régen volt, de van rajtam időnként egy huzamos "tompaság" nem tudom jobban leírni (fáradtság, kedvetlenség). Edzéssel igyekszem kompenzálni, zene, jóga stb. és igazából elég jól alakulok sulival, munkával is, haza tudtam utazni, mégis elkap az érzés.. Megvisel, hogy nem tudok találkozni párommal. És olyan, mintha ezt főleg éjszaka élném meg.

Heti 1-2 alkalommal tör rám éjszaka ez a "felriadás", alig tudom leírni mit érzek, de irreális félelem jön rám, fel kell fognom hogy hahó ébren vagyok és lélegezzek nyugodtan, nehéz fellélegezni. Ilyenkor egyből a vízért nyúlok az asztalomon. Na most, ha párommal alszom soha(!) nincs ilyenem. Egyszer sem volt. Mikor albérletemben is aludtam nélküle volt, hogy arra ébredtem, ver a víz és majd kiugrik a szívem. Mindig meg is említi ha vele vagyok fél percen belül már alszom is mint a kisangyal és fel nem lehetne kelteni. De ilyenem jó ideje nem volt, most jött ki újra. Volt már köztetek valakinek ilyenben része? Ez lehet éjszakai pánikroham? Ti mit tesztek ilyenkor, mi segít lefekvés előtt? (gondolkozom újra a citromfű teán)

Köszi a válaszokat!