Baj ha magamba beszélek?

Vagyis valamikor csak gondolkozok. Van hogy elképzelem,hogy valakivel beszélgetek és olyankor úgy elgondolom, hogy beszélgetek vele. Van, hogy ki is mondom.Persze kimondani csak itthon szoktam. Jó, volt már olyan, hogy hangosan kimondtam a gondolatom pl. az utcán,de sztem az más tészta. Szóval, így elképzelem, ahogy a barátaimmal beszélgetek, meg hülyéskedek(nem feltétlenül a barátaim, csak mondjuk azt szeretném,hogy a barátaim legyenek, de valós személyekről van szó...asszem,persze lehet találtam is már ki,nem tudom).Szóval, így elvagyok a saját kis világommal. Volt olyan is, hogy elképzeltem, hogy valami hülyeséget csinálok valakivel, és együtt röhögünk, és én ilyenkor tényleg szoktam valósan röhögni.Mások előtt is van, hogy valami hülyeség eszembe jut,olyan vigyorgok és tartom magam amennyire csak lehet. De úgy valójában,olyan jó kis párbeszédeket tudok elképzelni és mint egy élményként élem meg. Ez am, így rendszeres,szóval mindennap csinálom...nem tudom mennyi ideig...óráig, félóráig, vagy tovább? Na nem tudom. Júj meg egyszer volt olyan hogy konkrétan lefekvés előtt láttam magam előtt egy piros skorpiót vagy mi volt az. Becsuktam a szemem, kinyitottam aztán nem volt ott.Aztán megint becsuktam-kinyitotamazt ott volt.Aztán már nem nyitottam ki mégegyszer, mert talán féltem hogy valami félelmeteset látok.Ilyen utoljára tán csak kissebb korombam volt. Bocsi,hogy hosszú lett,meg kicsit ki is tértem a témától,csak azt szeretném tudni, hogy mennyire vagyok nem normális. Amúgy elég könnyen fel is tudom idegesíteni magam,de olyan hüjeségeken, meg olyan is van,hogy mozdulatokat csinalok amit szerintem tudnák kontrolálni de jól esik.Ja meg így a végére annyit, hogy karantén előtt is furi voltam. 16L