Az emberek miért hajszolják a "pozitív gondolkodást" és nézik butának azt, aki nemcsak jó dolgokkal foglalkozik?

A pozitív gondolkozás az csak annyi hogy nem panaszkodsz állandóan.

Nem kell hurráoptimizmus, hanem adott egy tény, és felteszed magadnak a kérdést.

Tudsz rajta változtatni?

Igen.

Akkor cselekszel, terveket szősz, nekimész a problémának

Pl ilyen az hogy kimész-e emberek közé, vagy megpróbálod megvédeni az időseket.

Nem tudsz rajta változtatni?

Akkor önmagadat őrlöd vele, mert rajtad kívülálló tény.

Pl mi lesz júniusban.

Semmi értelme ezen agyalni mert nem tudunk mit tenni.

Nem homokba kell dugni a fejedet, hanem rákoncentrálni az előtted álló megoldható probléma és veszély elhárítására.

Mert így is szar az élet, nem hiányzik, hogy valami baromnak az állandó vinnyogását hallgassam.

Egy rokonom állandóan csak panaszkodik, szar a házassága, de ki nem lépne belőle semmi pénzért évtizedek óta. Én viszont rohadtul unom a picsogását. Egyszerűen utálom az energiavámpírokat, akik semmit sem tesznek azért, hogy javuljon a helyzetük.

Egyetertek az elsovel abban, hogy a pozitiv gondolkodas es a kenyszeroptimizmus kozott kulonbseg van. Nem kell mindig eroltetni, mennyire ki lehet hozni a rosszbol a legjobbat, neha jobb csendben maradni. Nekem a pozitiv gondolkodas annyit jelent, hogy jo viszonyt apolunk a realitassal, es ha jo ha rossz feldolgozzuk.

Amirol te irsz az a tenyek feldolgozasanak a keptelensege, ezert az optimizmus, mint az egyik veglet, egy rossz vedekezo strategia. A masik veglet a pesszimizmus, azt mar nem reszleteznem.